Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Cseri Gábor: Halas a Magyar Rádióban az 1930-as évek elején
278 Cseri Gábor Készítése a következőképpen történik: A minta rajzot, a tervet erős hártyapapírosra rajzolják, rendszerint tussal. Ezt a mintarajzos papírost letakarják egy vékonyabb átlátszó papírossal, s egy keretbe feszített vászon lapra felerősítik (szélein felvarrják). A varró előtt áll tehát a minta rajz kifeszítve, alatta vászon, felette átlátszó hártyapapír simul. Most a varró egy vastagabb fonalat vesz és azt szépen ráfekteti az átlátszó rajz vonalaira, végigvezetve minden kanyarodáson levarrja azt az átlátszó papírra (persze a mintára és az alatta lévő vászonra is) apró és sűrű öltésekkel. Ezt a levarrt fonalat hívják kontúrfonalnak. Ez adja meg a csipke vázát. Következik most a kidolgozás. A keretből kiveszik a vászont (vele a rávarrt kontúrfonalat is), kis homokpárnára erősítik gombostűvel és megkezdik a csipkekészítés második fázisát: a mintarajz testének a kidolgozását. Ez nagyon finom, jóval vékonyabb fonallal történik, mint a kontúrfonal. Vászonkötés szerűen (sűrű stopp olás) beszövik azt a részt, de olyan finoman, hogy szinte tüllnek, vagy batisztnak látszik, s kézimunka voltában egyenesen kételkedik az ember. Végül a harmadik legfontosabb technikai mozzanata a csipkevarrásnak, a halasi csipke legjellegzetesebb, de legtitkosabb munkája, a csipkeöltéseknek, vagyis a rajz negatív mezőinek az elkészítése. Erre 39 különféle csipkeöltés van. Mikor mindezzel készen vannak, szép óvatosan a vásznat és a mintalapot oldalt szétnyitják, itt a kontúrfonalat fogvatartó fércet elvagdossák, s a csipke készen lehullik az átlátszó papírról. Megvasalják, s kész a halasi csipke, remek mint legyező, zsebkendő, sál, terítő, gallérbetét, méteres csipke, fagylalt kendő, vitrinbe való darab, címer stb, mert a halasi csipkéből meg lehet csinálni mindent, amit csak csipkéből el lehet képzelni. Miután megismertettük a halasi csipke külső élettörténetét és leírtuk készítési módját, pár szót szólunk a halasi csipke speciális szépségeiről, különleges esztétikai hatásról. A csipkekészítés különleges művészet. Decoratív művészeti ág, melynek anyaga az egyszerű fonal s annak különféle öltésformáival, csomózásaival, hozza létre a maga alkotásait. Noha Európában fejlődött ki, eredetileg keletrőljött hozzánk, a titkok honából, hol a dús fantázia és a határtalantürelem annyi sejtelmes csodának adott már életet. És tényleg van is a csipkekészítésben, mint általában a dekoratív művészetekben, valami sejtelmesség. Valami a zene sejtelmességéből, amit ábrázol az nem a valóság. A csipkék, kiváltképpen elmondhatjuk a halasi csipkéről, legtöbbször leheletfinomságú vonalrajzaikkal olyan törékeny szépséget mutatnak, amilyenekhez hasonlóra a természetben legfeljebb a pillanatok alatt hervadó jégvirágok misztikus ábráin, vagy a hópelyhek kivételesen látható kristályszirmaiban akadunk, amelyet mire észreveszünk, szinte tekintetünk melegétől a semmiségbe olvad, honnan pár perccel előbb teremtette valami láthatatlan kéz. Az ilyen tűnő, illanó szépséget köti meg, teszi maradandóvá a csipke. Elsősorban az alakok, a motívumok értéke érdekes változatossága, csipkefigurává finomított rajza kap meg bennünket a maga jellegzetes mindig eredetien magyaros stilizáltságával. A csipke művészi hatását azonban teljessé és igazán csipke szerűvé az a keret (az u.n. „ csipkeöltések”) teszi, amelyben az alakrajzokat elhelyezik. Ez a fátyolszerű keret megoldása adja meg tulajdonképpen a halasi csipkének a máshol nem található jellegzetes faji sajátosságot, ismertető jegyét: a halasi csipke-szerűséget. A rajz (az alak) valósággal benne lebeg egy ködfel- hőszerű háttérben, a végtelen apróságú, sűrű,, csipkeöltésekben ” mi képszerűséget, festőiséget nyújt a mintának. Mert 39 érdekesebbnél-érdekesebb változata van, s ez lehetővé teszi, hogy a minta minden szépségét, formabeli érvényesülését ki lehessen emelni. Ezeknek a gazdagságát keveri a csipkevarró hosszadalmas, türelmes munkával (egy csipkén néha 8-10-et is megkülönböztethetünk). így végül is, noha egyszínű, fehér a csipke kép, mégis szinte az árnyékolás finomságáig menő, a színárnyalatok formát érvényesítő erejével rendelkező képet kap egy-egy természeti alakról, vagy díszítő figuráról, annélkül azonban, hogy az egész kép csipkeszerűségét elvesztené, mit különben a szélek lezárására eredetien alkalmazott pikók is hangsúlyoznak és
