Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Kolozsváry-Kiss István: Adatok a kiskunhalasi Sóstó-fürdő történetéhez
Adatok a kiskunhalasi Sóstó-fürdő történetéhez 199 teket, a parkot, pótolta az elveszett vagy tönkrement felszerelési tárgyakat, eszközöket stb. Felújította a vendéglő melletti fedett tekepályát, a 20 éve nem használt és teljesen lepusztult teniszpályát. 1939-ben a Sóstót a halasi vasútállomással és belvárossal összekötő autóbuszjáratot üzemeltető tulajdonosa bejelentette, hogy az üzemanyagárak drasztikus megemelkedése miatt ráfizetésessé vált autóbusz-közlekedést leállítja. Mivel Sóstó nem maradhatott tömegközlekedési jármű nélkül, Kolozsváry kénytelen volt megvásárolni az autóbuszt. A motort kidobatta, és lóvontatásra alkalmassá tetette a buszt. Az 1944. késő őszéig zavartalanul közlekedett „lóbusz”-hoz ő biztosította a lovakat, a kocsist és a jegyárusító kalauzt. Ő gondoskodott a tóparti szivattyúrendszert működtető járgányhoz is a kocsisról és a lovakról, kinek feladatát képezte a vendéglő mögötti nagy nádfedeles jégverem téli feltöltése a befagyott tó jegével. A szalmával hőszigetelt jégmennyiség elegendő volt a vendéglőben felszolgált italok — főleg sörök — hűtésére, és a konyha számára frizsider-pótló funkciót is ellátott. Sóstó változatlanul szezonális jelleggel működött, vagyis a vendéglő a szálloda és a melegfürdők májustól augusztus végéig, szeptember elejéig tartottak nyitva. A vendéglő hasznosítása bérbeadás útján történt. A vendéglős kötelezettségei közé tartozott, hogy a szállodai vendégek ellátásáról menürendszerben gondoskodjék. Kolozsváry-Kiss Árpádné (Mészöly Ilona) fenntartotta magának a jogot, hogy beleszóljon az étrend kialakításába. Ugyancsak a vendéglős kötelezettségei közé tartozott, hogy a szezon teljes időtartamára négytagú cigányzenekarról gondoskodjék, biztosítva számukra a kosztat és a kvártélyt. A szállodát és a két melegfürdőt Kolozsváryné irányította és ellenőrizte. Öt alkalmazottja volt: a szállodai szoba- asszony, a két melegfürdő egy-egy fürdősasszonya, a pénztáros és a fűtő. A fűtő feladata volt a kazánok kezelése mellett az üdülőtelep lakatosmunkáinak elvégzése, azon kívül a park rendben tartása is. A húsz szobás szálloda tisztántartásáról, ágynemű ellátásáról és a vendégek kiszolgálásáról a benntlakó alkalmazott gondoskodott. A porcelán medencés fürdő két darab két medencés és öt darab egy medencés kabinból állt. A kádfürdő egy darab három kádas, két darab egy kádas és négy darab két kádas kabinból állt. A pénztáros feladata volt a strandfürdő és a melegfürdők jegyeinek árusítása, azon kívül dohányáruk értékesítése, mivel az üdülőtelep idényjellegű dohányjövedéki-engedéllyel rendelkezett. Itt volt a telefonkészülék is, és a szálló- vendégek postáját is a pénztáros vette át. Az 1944-es nyár rendhagyó szezon volt, mivel a szálloda még szeptember végén is teltházzal működött, és ennek megfelelően a vendéglő is nyitva tartott. A szálloda főleg bácskai menekültekkel és Budapestről, a bombázás elől, vagy egyéb okból idehúzódó vendégekkel volt tele. Illusztris vendége volt a szállodának a monarchia utolsó horvát bánja, báró Skerlecz Iván a feleségével. Télen szovjet csapatok vonultak át, egy-két napot Sóstón időzve és meglehetősen nagy pusztítást végezve. így 1945-ben már a melegfürdőket nem lehetett üzembe helyezni, a szállodában is csak öt szobát tudtak megfelelően felszerelni. Emellett működött a vendéglő. A következő télen mindvégig a szovjet csapatok tanyája volt a Sóstó. Ekkor már olyan pusztítás maradt a megszállók mögött, amit nem lehetett saját erőből helyrehozni. Ekkor Kolozsváry úgy döntött, hogy a Sóstót megvételre felajánlja a városnak. E célból tárgyalásokat kezdeményezett a város polgármesterével és egyéb vezetőivel. Ajánlata szerint a város vagy az egész üdülőtelepet megvásárolta volna, vagy annak csak egy részét, külön a vendéglőt vagy a szállodát vagy a melegfürdőt, a kapott vételárból Kolozsváry rendbe hozatta volna a részére visszamaradó részlegeket, a továbbiakban a várossal közösen üzemelteti az üdülőtelepet. Mivel a tárgyalások érdemi eredményt nem hoztak, vételi ajánlatát írásban is megtette. A polgármester 1948. október 26-án kelt 13526/1948 kig.szám.határozatában arról tájékoztatta Kolozsváryt, hogy a városi tanács 1948. október 8-án megtárgyalta az ajánlatot és úgy döntött, hogy a vételhez szükséges fedezet hiányában nem veszi érdemi tárgyalás alá a felaján
