Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Kolozsváry-Kiss István: Adatok a kiskunhalasi Sóstó-fürdő történetéhez
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 185 Adatok a kiskunhalasi Sóstó-fürdő történetéhez Kolozsváry-Kiss István A sóstói vendéglő (mai nevén: Sóstói csárda) a 19. század elején épült késő klasszicista stílusban, a déli homlokzatán négy, a keleti homlokzatán két magas lábazatos oszloppal határolt tornáccal. A déli tornácról nyílt a bejárat. Arra nézve, hogy a vendéglőt ki és mikor építtette, nincs pontos információ. Az első tényszerű adat 1862-ből származik, amikor Kollmann István vendéglős az épület keleti szárnyához dongaboltozatos nagytermet építtetett, meghagyva a teremben a két oszlopot is. A terem ívelt mennyezete ún. teknőboltozat, amelynek jellemzője, hogy nem önhordó szerkezet, hanem az alulról és felülről tapasztott nádkötegeket maga a tetőszerkezet tartja. A nagyterem külső déli falán a következő szövegű emléktábla látható: „Építette Kollmann István és neje Rozália 1862.” Kollmann István a vendéglő mellé építtetett egy nyitott oldalú, de fedett 120 m2 alapterületű nyári étkező és tánchelyiséget (szaletlit), valamint a kövesút mellett kádfürdőt, fakádakkal, amelyekbe üstben melegítették a Sóstó vizét. Az alábbiakban új Ságokból származó adatok következnek a Sóstóval kapcsolatban az 1871 és 1903 közötti időszakból. 1871. (Vasárnapi Újság aug. 20. 34. szám 430. Dr. Molnár István cikkéből részletek) A halasi Sóstó és gyógyfürdője A halasi Sóstó mint sziktartalmú hathatós gyógyvíz, már rég időtől fogva ismeretes nemcsak a helybelek, hanem a környék népessége előtt is. Használatát azonban felette nehezítette s kényelmetlenné tette a fürdői építkezések teljes hiánya, míg ezen egy buzgó vállalkozó Kohlmann István nem segített, ki a nehézségektől el nem csüggedve (amennyiben 6 évig folytonos szárazsággal és vízapállyal kellett küzdenie), bízva a fürdőjövőjében, a Sóstó fölött képün:ijp JUS 1. A Sóstói csárda az 1862-es bővítés előtt. Vasárnapi újság 1871. 429.
