Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Szentesi Zöld László: Rózsa Sándor első bűnügye
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 123 Rózsa Sándor első bűnügye Szentesi Zöldi László A magyar „betyárkirály” első ismert bűncselekményét Jenes Árpád bocsátotta a nyilvánosság elé 1942-ben. A szerző különnyomatban összegezte Rózsa Sándor nevezetes halasi marhalopását. Nyilvánvalóan ismerte és olvasta a Thorma János Múzeumban őrzött kilenc dokumentumot,1 amelyekből sorra feltárulnak az 1836-os esztendő eseményei. Alaptanulmányának legfontosabb adatait az elmúlt hat és fél évtizedben sokan átvették, hogy aztán - mint látni fogjuk - azonnal le is rontsák a betyárromantika vagy az osztályharcos szemlélet leegyszerűsitő állításaival, s hogy jogi, erkölcsi értelemben habozás nélkül felmentsék Rózsa Sándort. Pedig a bűneset utólag értékes és egyedi, Rózsa Sándor kortársai nyilvánvalóan csak egy közönséges éjjeli rablásként minősítették volna. A betyárkirály monográfusaként szükségesnek és hasznosnak tartom, hogy leporoljuk és megvizsgáljuk ezt a régi történetet. Ezúton köszönöm Szakái Aurél igazgató segítségét, aki felhívta figyelmemet a halasi iratokra, és megköszönöm Gyarmati Andrea muzeológus munkáját, aki kivonatolva előkészítette számomra az anyagot. Egyéb forrásaim nagy részét már említett Rózsa Sándor - Legenda és valóság című könyvemben már idéztem. Rózsa Sándor előéletéről, gyermekkoráról meglehetősen keveset tudunk. Még mindig tisztázásra vár, hogy egy Röszke környéki tanyán vagy bent a településen született 1813. július 16-án. Bálint Sándor szerint mindenesetre kétségtelen, hogy a betyár rokonai, leszármazottai a múlt század harmincas éveiben Röszkén éltek.2 Apja, Rózsa András pásztorkodással és földműveléssel is foglalkozott. Rózsa Sándor tizenkét éves lehetett, amikor apja életét vesztette. Egyes források szerint többrendbeli lólopásért akasztották fel, de a valószínűbb változat szerint a Bácskában ütötték agyon rablás közben. Anyja másodszor is férjhez ment egy Ördög János nevű gazdához. A fiatal Rózsa Sándor minden jel szerint pásztorok között nevelkedett, iskolába sosem járt, ími-olvasni egész életében nem tanult meg.3 A szóban forgó halasi rablás részletei a már említett kilenc iratból, a szegedi magisztrátus és Kiskunhalas város tanácsának levelezéséből tárulnak fel. Időrendben az első 1836. február 13., a Thorma Mihály halasi főbíró és Péter István jegyző aláírásával ellátott esetleírás Darabos István elrabolt teheneiről. Ebben a halasi gazda részletesen beszámol a rablás körülményeiről. Február 10-én este, miután a tanyájára ment, lefeküdt, s el is aludt. A felesége ébren volt, éppen a lámpát oltotta el, mikor kutyaugatást hallott. Az asszony felkeltette a férjét, aki mezítláb kiment az udvarra. Ott három lovast látott, akik jó estét kívántak és István bácsinak szólították. Ezután leszálltak a lóról, a gazda bement a házba, hogy csizmát húzzon, de ekkor berontottak a rablók, Darabost lefogták, pisztollyal és rövid nyelű baltával fenyegették. Egyikük kiment, és az akolból két tehenet kihajtott, majd kihívta társait, és a teheneket Mérgesen keresztül (ezt a másnapi nyomozás állapította meg) elhajtották. A rablók kinézetéről annyit mondott, hogy fiatal emberek voltak, de nem ismerte őket, még a lovaikat se tudta megnézni.4 Másnap a halasi hatóság tanúként meghallgatta ilj. Gárgyán Mihály, 20 éves, református, nőtlen férfit, aki apjával, Gárgyán Mihállyal Rozgonyiné tanyáján lakott. A fiatalember azt vallotta, hogy a kérdéses estén kilenc körül arra ébredt, hogy a ház előtt lovasok vannak. Egyikük ezt mondta: Miska bácsi, nyissa ki az ajtót! Amikor kiment az istállóból, édesapja, Gárgyán Mihály már a ház előtt állt. Ő is odament, mire az egyikük ezt mondta neki: ejnye öcsém, de megnőttél, mióta nem láttalak! Ezután az egyik lovas az apjához szólt, hogy adjon abrakot a lovaiknak. Odaadták tarisznyájukat, abba az öreg Gárgyán Mihály abrakot rakott. Az
