Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)

Történelem - Szentesi Zöld László: Rózsa Sándor első bűnügye

124 Szentesi Zöldi László egyik lovas így szólt: régen láttalak, Mihály bácsi! Erre Gárgyán Mihály így válaszolt: én pedig nem ismerem kendet. Magukhoz vették az abrakos tarisznyát, de mielőtt távoztak, azt mondták: most bemegyünk a városba, de holnap este eljövünk, s akkor kiderül, hogy kik vagyunk. A két Gárgyán másnap este újra találkozott a betyárokkal, ekkor már a gazda, Rozgonyi Ist­ván is kiment a tanyára. Este 8-9 óra körül a kutyák ismét ugattak, a tanú kiszaladt, a ház előtt az előző napi három lovas állt. Leszálltak a lovukról, botjaikat a kezükben tartották. Annak, aki­nek sárga, kevésbé hóka, hátuljára kesely lova volt, a kezében pisztoly volt. Rozgonyi István és öreg Gárgyán Mihály is előjött, de őket visszaküldték a házba. Az iljú Gárgyánnak a szénás kertbe kellett mennie, hogy a lovaknak szénát adjon. Ketten kétoldalról megfogták a subáját, és azt kérdezték, hogy hol lakik az az ember, aki a nyáron a Kurka tanyáján lakott. Ő erre azt vála­szolta, nem tudja, mert nem ismeri. Erre azt bizonygatták, hogy ismernie kell, hisz egy pusztá­ban laknak. Ezután egy nagy szikhez értek, ahol felültek a lovaikra és elmentek. Tanúvallomá­sában az ifjú Gárgyán megemlítette még, hogy mikor a szénáskert felé indultak, az egyik lovas megkérdezte, ki van még a házban? O erre azt válaszolta, hogy egy hadnagy. A lovasok azt mondták, hogy ez nem igaz, mert a hadnagyok elmentek Szegedre a Latabár juhait keresni, és az ő tanyáján tartózkodnak. Az öreg Gárgyán Mihály vasvillával a kezében aztán elszaladt oda, de nem találta ott a hadnagyokat.5 Négy nappal később a halasiak már tudták, kit keressenek. Szeged város magisztrátusához címzett levelükben kifejtették, hogy 1836 februárjában több erőszakos lopás történt a halasi al­só pusztákon, amelyeket három lovas követett el. Ezek közül az egyik Rúzsa Sándor6 nevű sze­gedi pásztor, aki a múlt nyáron Kajla János szegedi számadónál szolgált. A három lovast töb­ben látták, beszéltek velük, de a nevüket nem tudták. Tudván, hogy a szegediek is el akarják fogni a rablókat, a halasi tanács arra kéri a magisztrátust, hogy a levelet átadó pusztagazdának Rúzsa Sándort adják át, ő majd Halasra hozza, ahol szembesítik azokkal, akik látták őt. A szem­besítés után pedig majd visszaküldik Szegedre.7 A következő irat a március 9-én Kiskunhalason felvett tanúvallomásokat rögzíti. Ekkorra Rózsa Sándor már hivatalosan is vádlottá lépett elő. Gyenizse János, 20 éves, nős, református, halasi lakos, Gyenizse Péter fia azt vallotta, hogy névről nem ismeri ugyan a vádlottat, de felis­meri benne azt, aki az előző nyáron az egyik akolban a balotai ménesből kifogott egy lovat. El­mondta továbbá, hogy a múlt hónap elején egy keddi este Rúzsa Sándor harmadmagával a ta­nyájukra ment, ahol ettek, ittak, tarisznyájukban abrakot is látott, amiről azt mondták, hogy Gárgyán Mihálytól hozták. Gyenizse nem tudta, ki a másik két lovas, de az egyik ló sárga, ke­vésbé hóka és kesely ló volt. A második tanú, Gyenizse Péter 17 éves, nőtlen, református férfi mindenben megerősítette testvére vallomását, és elmondta, hogy a vádlottat apja Sándornak szólította. A harmadik tanú, Gyenizse Péter, 45 éves, nős, református, halasi birtokos részletek­kel is szolgált. Ismerte a tanút, Sándornak hívják, az előző évben Kajla János bojtára volt. Ő is elmondta, hogy a múlt hónap elején egy kedd este a vádlott harmadmagával a tanyájára ment, ahol kenyeret és szalonnát ettek, lovaikat tarisznyájukban lévő saját abrakjukkal megetették. Megkérdezte Rúzsa Sándortól, hogy hova és miért megy Szegedre, mire azt válaszolta, hogy Rúzsa Jánossal lesz feles ökörcsordás.8 Ezen a napon - március 9-én — Rózsa Sándort is kihallgatták és szembesítették a tanúkkal Kiskunhalason. Bár a bűneset elkövetésekor már a 22. évét is betöltötte, a kihallgatáskor 20 évesnek mondta magát. Az irat alapján Rúzsa Sándor nőtlen, római katolikus, szegedi születé­sű, az előző nyáron Kajla János csikós bojtára volt. Azt állította, hogy a halasi határban a kérdé­ses időpontban nem járt senkivel, Gyenizse Péter tanyáján a nyáron volt, amikor a ménesük kö­zül egy ló a balotai ménes közé keveredett, és Gyenizse Péter tanyáján fogták ki. Ezután sorra szembesítették a tanúkkal. Gyenizse János a szemébe mondta, hogy februárban egy keddi na­pon harmadmagával lóháton a tanyájukhoz ment, ott ettek-ittak, lovaikat megabrakolták saját

Next

/
Thumbnails
Contents