Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Ádám András: A kiskunhalasi temetkezési egyletek története
A kiskunhalasi temetkezési egyletek története 117 Ez a tizenkét pont adta az egyesület tevékenységének kereteit. Amint látható, korábban vázolt esetben - a kocsmai verekedés áldozatául esett tagnál - szabály szerint döntött a vezetőség!27 A későbbiekben aztán némely pontokban változtatások történtek. Rövidesen kiderült, hogy többen már régóta betegeskedők, mégis bekerültek a tagok sorába. Ezért 1846. november 29-én határozatban szigorítják a felvételi rendet. A jelentkezők a társulat elnökétől írást kaptak, hogy taggá kívánnak lenni. Azzal jelentkeztek „Orvos, különben rendes tag Vári János úrnál” [Vári Szabó János], aki „minden rendes dijj fizetés nélkül, csupán a’ köz ügy iránti tiszta érzetből” megvizsgálta őket.28 A felvételre csak akkor kerülhetett sor, ha a vizsgálaton egészségesnek bizonyultak. Tizennyolc korábban felvett beteges, vagy nagyon idős tagot, pedig kizártak. Ugyanekkor, hogy a szegényebbek is beléphessenek, a 13 kr. „pótlék” díjat29 10 krajcárra csökkentették. Bő két esztendővel később, 1849 január 13-án, tovább mérsékelték 8 krajcárra. 1847. március 20-i ülésen arról határoztak, hogy a jegyző és a tagnyilvántartást végző Hódossy Sándor („lajstrom vivő”) a jövőben évi 20, illetve30 forint javadalmazást kapjanak. A következő év januárjában pedig, az elnöknek 10, a pénztámoknak 30 pengőforint évi tiszteletdíjat szavaztak meg. A szintén sokat tevékenykedő Vári Szabó János még ekkor sem kapott semmi állandó javadalmazást, de feleségével együtt, aki szintén tagja volt az egyesületnek, mentesülnek a pótlékdíjak befizetése alól (1848. január 28.).30 Sajnálatosan a pályaíve ennek az egyletnek is hasonlóan alakult, mint a „Sipos-féle” egyesületnek. ígéretes indulás után gyors hanyatlás. A bajok itt is az 1849-es évvel kezdődtek. A kitűzött 1000-es taglétszámot gyorsan elérhették, meg is haladták, mert a jegyzőkönyv egy későbbi bejegyzése 1050 induló tagot említ.31 Az 1847. áprilisában, a díjszedők elszámolása alapján (beszámítva a szabályok szerint felmentetteket is) 992 fizető tag volt. Következéskép a pénzügyek is biztatóak voltak Már 1846. végére 2125 váltóforint kölcsönt tudott kiadni az egylet, az 1847. év végi számadás szerint, pedig a teljes egyleti tőke 5001 forint, 17 krajcár volt, amelyből 3750 ft volt kamatra kikölcsönözve/2 Ezek alapján joggal volt bizakodó az egylet vezetősége, de az 1849. januárjában történt másodszori pótlékdíjcsökkentés mégis elhamarkodott intézkedés volt. Még akkor is, ha azt a szegényebb sorú és ezért fizetni nem tudó tagok számának növekvő aránya kényszeríttette ki. Tudták ugyanis, hogy a 8 krajcárokból bejövő összegek nem fedezik a temetési térítéseket. Elhatározták tehát, hogy a kölcsönök összegét 1000 forintban maximálják, az ezt meghaladó kölcsönöket visszavonják, és ebből kiegészítve fizetik a temetésre járó segélyeket, és az egyéb költségeket. Ez azonban óhatatlanul az eddig felhalmozódott tartalékok csökkenését, hosszabb távon a pénztár kiürülését jelentette. A történelem itt is beleszólt, és felgyorsította a katasztrófát. Gőzön Imre pénztámok, az 1849. október 7-i gyűlésen bejelenti: „a pénztárba tartott pénz mennyisége Kossuth bankjegyekben lévén”, azt be kellett szolgáltatnia, tehát a pénztár üres. Úgy annyira, hogy az utolsó 4 temetésre már nem tudott semmit sem fizetni. A pénztár váratlan kiürülése és „fizető tagok számának naponkénti le apadása” további kényszerintézkedéseket hozott. Elhatározták, hogy a megmaradt 600 körüli tagtól újra 10 krajcár pótlékdíjat szednek be, a temetési segély összegét 100 forintra csökkentetik. Egyben az alapszabály IV. pontjában előírt, költséges szertartás kötelezettségét megszüntették, kinek-kinek saját belátására bízva az eltemettetést. Gőzön Imre 1850. január 1-én lemondott. Négyéves, áldozatos munkáját, megköszönve, elfogadták a lemondást, és Deák Pétert választották meg pénztámoknak.33 Számadás készítésére, a pénztár tényleges átadására azonban már nem került sor. A bizalom elveszett, és a nyerészkedés is megjelent. A pénzszedők jelentették, hogy ahol több családtag is beíratott tagja az egyesületnek, ott a fiatalabbak kilépni szándékoznak, s csak
