Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Ádám András: A kiskunhalasi temetkezési egyletek története
A kiskunhalasi temetkezési egyletek története 115 zó” egyesület támogatására. Az egyesület maga is megteszi, amit lehet - három tagot megbíznak személyes tagtoborzással.16 A pénztárkönyv bejegyzéseiből azonban tárgyilagosan az is megállapítható, hogy nem csupán „vad vélekedés”, de valóságos pénzügyi nehézségek is sújtják az egyesületet.A szabadság- harc bukása után a Kossuth-bankók érvényessége megszűnt, sőt azokat a rendelkezések értelmében be kellet szolgáltatni. A tagok fizetési lehetőségei - még ha a szándék meg is lett volna - jelentősen romlottak. Ugyanakkor közvetlenül érintette az egyleti pénztárat is, mert 375 forintot kellett beszolgáltatni. A számadás szerint 1849. végén a tőke mindössze 178 ft. 28 kr.17 A körülményeket jól tükröző eset olvasható az 1850. február 21-i ülés jegyzőkönyvében: Kelemen Balázs kérte, a még 1849. augusztusában meghalt János testvére temetésére járó összeget. Végh István pénztámok válaszából kiviláglik, hogy a panaszos korábban írásban közölte vele, miszerint „Magyar bankjegyeket el nem fogad”. így a nekijáró 125 forint is „a társaság tőke pénzével együtt a’ felsőbb parancs nyomán a’ Város házához beadatott.”18 (Ecce homo!) A taglétszám növelése mellett a kintlévőségek (halottdíjhátralékok, kölcsönök és azok kamatai) befizettetésével is megpróbálta az egylet vezetősége a katasztrofális pénzügyi állapotokat rendezni. Megnyugtató eredményt ez sem hozott! Márciusra ugyan 337 forintra gyarapodott a kassza, de ez nem volt elég az alapszabály szerinti működtetéshez. A Kiskunhalason elsőként alakult Temetési Segéd Egyesület 1850 március 7-én ülést tarott, ahol tekintve, hogy „további fenn állhatására minden módok fel használtatván de a’ legtisztább ’s leglelkesebb ügyekvés mellett is, minthogy az állandó társasági személyzet, mint egy 230 tagokra le olvadt ennek további fenn álhatása(!) éppen nem eszközölhetett, ennek következtében a Társaság feloszlatása sajnosán kimondatott”. Egyúttal arról is határoztak, hogy az egyesület tőkéje, beleértve az esetlegesen még behajtható összegeket is, azok között a tagok között kerüljön felosztásra, „kik a’ Társaságot a’ múlt 1849-ik év végéig pártolták, vagyis kik Őrsi Nagy Sándor múlt évi utolsó halottért is hűségesen befizettek”.19 A kintlévőségek behajtása érdekében az egyesület levélben fordult a város tanácsához, kérve 19 tag ellen végrehajtás elrendelését. A Tanács a beadványt 1850. április 15-én tárgyalta, és az adósokat elmarasztalta, „megbizatván tanácsnok ifj. Bikádi János és jegyző Kertvélessy József urak ezen ítéletnek, szükség esetén foglalással is leendő végrehatására.”20 Valójában ez a levél már nem egyéb, mint egy utolsó jajkiáltás, vagy inkább sóhaj. Az egyesületet már megmenteni, újraéleszteni nem lehetett. Öröklő és Tőkét Alapító Temetkezési Egyesület 1846-ban, talán az első egyesület akkori sikerein felbuzdulva, talán más példát is követve alakult meg.21 Az alapítás előkészületeiről, körülményeiről ez esetben sem sokat tudunk.22 Bizonyosra vehető azonban, hogy hosszas szervezőmunka előzte meg. A gyűlések jegyzőkönyvei fennmaradtak, és ebben az első bejegyzés 1846. február 20-án erről tanúskodik. Ezeket olvashatjuk: „Ez Eggyesület tagjainak naponkénti szaporodása által biztos jövendőjét látván (...), Tagoknak száma rövid időn belül ki egészülve leend”. Feltételezhető, hogy a szervezésben nagy része volt Hódossy Sándornak, mert „ez Egyesület létrehozására jótékony hatású, sikerdús fáradozásait” 30 váltóforinttal honorálják, és felmentik a további befizetések alól. Egyben elérkezettnek látták az időt, a vezetőség megválasztására. Elnöknek id. Szuper Józsefet, pénz- tárnoknak id. Gőzön Imrét, tollvivőnek, azaz jegyzőnek Spühler Vilmost (a következő, márc. 15-i ülésen), „közbizalommal” megválasztották.23 A vezetés megszervezésére annál is inkább szükség volt, mert március hónap elején már halottja is volt az egyesületnek: Lakat Jánosné.24
