Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Káposzta Lajos ifj.: Vadkert község a 19. század idején. Tallózás az evangélikus gyülekezet irattárának anyagaiból
Vadkert község a 19. század elején 103 tói semminemű utasítást nem láttunk. Ezért aztán legalázatosabban a Főméltóságú Konzisztóri- umhoz fordulunk, és összekulcsolt kézzel szomorú helyzetünk - ami a mellékelt lapon rövid összefoglalásban olvasható - szíves megértését kérjük, és hogy jogos álláspontunkat őellenében megvédeni és törvényesen oltalmazni méltóztassanak. Bizalommal reméljük, hogy kérésünket engedékenyen fogadják, és legforróbb szeretetünket küldjük Főméltóságtoknak a legkegyelmesebb meghallgatás reményében mint Főméltóságtok leghívebb gyermekei. Kelt Vadkerten, 1823. április 4-én. Az egész német református gyülekezet” „Főméltóságú Főkonzisztórium! Tiszteletre Méltó Pártfogóink! A Főméltóságú Konzisztórium rendeletének értelmében minden 4. rendes vasárnapon magyar nyelvű prédikációt kell tartani gyülekezetünkben, ami az elmúlt 1822-es esztendőben vezettetett be, és a legaprólékosabban odafigyelve a néhány éve bevezetett szokásnak megfelelően kiegészült a nagy ünnepek második napján történő magyar istentisztelettel is, ami a német istentisztelet után következik, a közeli Bocsa pusztán lakó néhány magyar kedvéért, a szent úrvacsora kiszolgálásával. A jó szokásnak megfelelően ennek a mostani Húsvét második napján is így kellett volna történnie, de Szalay szolgabíró közbelépése miatt, aki azon a napon a német istentiszteletet egyházi felsőbbségünk minden magasabb elrendelése nélkül, csupán saját akaratából el akarta törölni, az áhítatot nem tudtuk csendes békével befejezni, a magyar hallgatók pedig sem a várt prédikációt, sem az úrvacsorát nem kapták meg, noha az már előkészítve az asztalon állott, hogy kiszolgáltassák. Eme esetet már egy előző lapon leírtuk és benyújtottuk a Főméltóságú Főkonzisztóriumnak, hogy igazságos ítéletet hozzon, de a várt fordulat még nem következett be, mi a Főméltóságú Főkonzisztóriumnál keresünk menedéket, és összekulcsolt kézzel kérjük ügyünk kegyelmes védelmezését a fent nevezett szolgabíró úr ellenében, hogy óhajtott békénk ismét helyre álljon, és az igazságnak ne essék bántódása. Mivelhogy mi minden bizalmunkat a Főméltóságú Főkonzisztórium bölcsességébe és tisztánlátásába vetjük, bízunk a legfelsőbb meghallgatásban és nagyrabecsüléssel maradunk a Főméltóságotok leghívebb gyermekei. Kelt 1823. május 2-án Az egész német gyülekezet nevében” Az egész történet leírása:13 „A Főméltóságú Traktuális Konzisztórium által kiadott két rendelkezés értelmében a velünk határos Bocsa pusztán élő szolganépek miatt (mivel a faluban legfeljebb öt háztartást érintene ez) magyarul is kell igehirdetést tartani. Bár az építkezésnél egyik se nyújtotta ki a kisujját sem, valamint sem a lelkész sem az iskolatanító béréhez nem járul hozzá egyik sem. Az első utasítás értelmében minden 3. vasárnap kellett a magyar istentisztelet tartani, míg a második utasítás a negyedik vasárnapra rendelte ezt. Mindkettő azonban csak a normál vasárnapi rendet említi. Azonban - minden erre vonatkozó utasítás hiányában - Szalay Pál szolgabíró úr úgy lépett fel, mintha minden nagy ünnep második napján csak magyar nyelven kellene istentiszteletet tartani. Még az elöljárókkal történő előzetes egyeztetést is elmulasztotta. Traktuális utasításra nem hivatkozhatott, mert a Főméltóságú Traktuális Konzisztórium csak a 4. vasárnapra hozott döntést. Ezért az elöljárók ígéretére hivatkozott, akik azonban semminemű ígéretet nem tettek. Először karácsonykor akarta kierőszakolni a kérése teljesítését. Odáig elment, hogy rögtön a német istentisztelet befejezését követően az egész presbitériumot a községházára (?) hívatta, ahol heves kitörésekkel támadta a német istentiszteletet, alpári szinten szitkozódott és istenkáromló szavakkal illette őket. Bilinccsel, deressel és zárkával fenyegetőzött, sőt a községi
