Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)

Ván István leszármazottai

TAKÁR ANDRÁS és SPIESZ MÁRTA gyermeke:

1. TAKÁR ANITA (1974. márc. 21.).

VÁN ISTVÁN és MUCSI JULIANNA gyermekei:

4. VÁN LÁSZLÓ (1889. nov. 10.-1893. jan. 21.); keresztelte: Liptai Imre káplán 1889. dec. 1-én; keresztszülők: Zilah János molnár és Mucsi Mária. 1893. jan. 21-én hunyt el. Halálának oka: veselob. Szabó Károly káplán temette el 1893. jan. 22-én. Sírhelye a Régi Református temető II. tábla 1. sor 10. sír található.

5. VÁN BENJÁMIN (1892. ápr. 7. - 1985. márc. 17.); keresztelte: Bíró Mihály káplán 1892. ápr. 18-án; keresztszülők: Ván Sándor földműves és Modok Zsófia. (Részletes életrajza a Ván Benjámin élete képekben fejezetben olvasható a könyv végén.) 1985. márc. 17-én hunyt el végelgyengülésben. A halasi gyülekezettől rokonoktól ismerősöktől dr. Nagy Tibor

esperes és Szabó Gábor református lelkipásztorok búcsúztatták 1985. márc. 22-én. Sírhelye a Régi Református temetőben II. tábla 1. sor 9. sír található.

Szabó Imre sárbogárdi lelkész így írt róla (megjelent a Református Egyház 1985. október havi számában XXXVII. évf. 10. szám): „Ván Benjámin 1892-1985. Az idősebb korosztály számára e név fogalom volt. Ván Benjámin excentrikus egyéniségével, különc életmódjával, rusztikus megjelenésével, nyers modorával sokszor volt szóbeszéd tárgya. Egy rosszmájú megjegyzés szerint Ő volt a református egyház legkülönlegesebb csodabogara. Ugyanakkor - legalábbis szerintem — egyik kiváló tehetsége, zsenije. Paraszti őstehetség volt, de zsenialitása a belső és külső korlátok miatt az akadémiai hagyományoktól eltérően fejlődött, s mindvégig megőrizte sajátos, rendhagyó vonásait.

Kiskunhalason született szerény sorsú, kertészkedő szülőktől. A Ván név - saját magyarázata szerint - a vezér név kun változata. A halasi gimnáziumban a botanikát és zoológiát előadó tanár erős hatása alá került, s ez maradandóan rányomta bélyegét egész személyiségére. Számára a természet Isten legnagyobb csodája, amelybe önfeledten és imádattal merült el. Innen beszédeinek és írásainak szemléletessége és képisége. Káplán korában a halasi intelligencia bevádolta a betegen fekvő Szilády Áronnál, hogy »tücsköt-bogarat összehord a szószéken«. Szilády megparancsolta neki, hogy írja le egyik prédikációját. Elolvasván, így szólt hozzá: »Most már értem, édes fiam, hogy miért gyaláznak téged ezek az irigyek. Pázmány óta nem beszéltek még úgy, mint te!«

E történetet ő mondta el nekem, amikor 1946/47-ben Kiskunhalason segédlelkész voltam. Arra már nem emlékszem, hogy ő, a természettudományos érdeklődésű ifjú, miért

Takár András és Spiesz Márta, 1971

160