Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
Visszaemlékezések
varon körből kiütőcskéztünk, cicáztunk, sudaraztunk - bár ezt nem volt szabad - röplab- dáztunk, ugróiskoláztunk, amíg a hetes a fára felfüggesztett ekevason el nem kolompolta a szünet végét. Sorakozva, legtöbbször beszélgetve, a lányokat csiklandozva, hajukat húzgálva vártuk Etelka néni és Feri bácsi óra eleji érkezését. Varázsa volt a - ma elképzelhetetlen - négy osztálynak egy tanteremben. Mi még megéltük a közvetlen és az önálló órai munka hangulatát. Mindkettőt szerettem. A közvetlen órát azért, mert - mit tagadjam - én szerettem tanulni, szerettem tudni valamit, ha ezért megdicsértek az újabb lendületet adott. Szerettem az önálló órát is, mert igyekeztem gyorsan elvégezni a kiadott feladatot és utána csendben, titokban, a szorgalmas dolgozó diák látszatát keltve játszottunk a pad alatt, pad fölött. Amőbáztunk, torpedóztunk, radírdarabkákkal lövöldöztük egymást, főként a lányokat. Egymást túlharsogva jelentkeztünk kerti munkára, kukoricamorzsolásra, vagy éppen a tanító bácsi CO 59-27 rendszámú - milyen meglepő, még ma is emlékszem —, zöld színű 1000 MB-s Skodáját mosni. Az arcokat látva döbbentem rá, én az iskola bezárása előtt nyolc évvel végeztem, tehát itt többen idősebbek, mint fiatalabbak nálam. Ekkor jutott eszembe, ebben az iskolában tanulta a betűvetést a nyolcvan évvel ezelőtt született és ezen a tavaszon elveszített apám is. Sokat mesélt nekem a gyerekkoráról, a szirénázó, lendkerekes mentőautó mellől hihetetlennek tűnt, hogy az ő autója csutkából volt. A két világháború közti időben a világválság hatásaként Magyarországon zajló agrárválság terhei alatt roskadozó, szenvedve gazdálkodó Kardos család erején felül igyekezett megadni fiuknak legalább az iskolába járás lehetőségét. Az 1913-ban megnyitott bo- gárzói tanyai iskolába, az akkor még Debeák-Szarkásnak nevezett homokbuckák, a szél fútta dünék, a telenként derékig érő hófúvások által nehezen járható úton, 1934 és 1942 között mindennap 6 km-t gyalogolva, tanítói és szülei örömére töltötte meg iskolai bizonyítványát az akkor jelesnek és kiválónak számító egyesekkel, később ötösökkel. Becsületemre legyen mondva, ezt fiaként 1960 és ‘68 között én is ugyanígy végigcsináltam. Mit ad az ég! Hét év múlva, 1975-ben szüleim annak a bogárzói iskolának a tövébe költöznek, amelyikbe hat kilométert gyalogolt egykor az apa is, és fia is nyolc-nyolc éven át. Apám 1940-ben, 12 éves gyerekként - Modok Sanyi bácsi homokba rajzolt kapcsolási rajzai alapján - megépítette a környék első fejhallgatós rádióját. Sok éven át ezen, illetve folyamatosan fejlődő változatain hallgatta a család és a szomszédok a zajló II. világháború eseményeit. Kardos nagyapám 24 holdas, csak bukfencvetésre alkalmas földjével határos területet tulajdonolta az akkor petróleumkutatónak nevezett geológus doktor - akinek kutatásai és próbafúrásai nyomán vált fürdővárossá többek között Hajdúszoboszló, illetve készült el a ma is működő szegedi gyógyvizes Anna-kút - a matematikus Bolyai családdal rokonságban álló Pávai Vájná Ferenc több alkalommal is ösztökélte a szülőket: „Miért nem taníttatják ezt a gyereket?!” Nem taníttatták, mert nem taníttathatták. Apám 1950-ben, 22 éves korában vásárolta meg első és még ma is működőképes fényképezőgépét. Nincs, nem volt a környezetében olyan ember, aki ne birtokolna az általa készített képekből. A több ezer darab, néha ötven évet is megélt fényképeket az egész napi fárasztó fizikai munka után éjszaka, az alvó család zavarása nélkül maga hívta elő és fixálta, szárította. Apám ezermester volt. A környék rádióit, kar- és zsebóráit, biciklijeit, motorjait hozzá vitték megjavíttatni szomszédai, ismerősei. Ha kellett karikagyűrűt forrasztott, bővített és szűkített, ha kellett hajat vágott, ha kellett épített, kőműves volt és ács, asztalos volt és karosszérialakatos, büszkén járt az általa átalakított és mindig unikumnak számító márkájú motorjaival. Mindent épített, amit egy ember meg tud építeni, legyen az kút, ház, motor, varrógép, fűrészgép, gyalugép, esztergagép, köszörűgép, 72
