Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)

dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)

katonáskodása illetve hadifogolysága idején az 1945/46. tanévben Encsy István helyettesítette.

Hermanucz István 1946. szeptember 1-jén kezdte meg munkáját Bogárzón. Mint helyettesítő dolgozott két tanéven át. Nevét 1947-ben Korponaira változtatta. 1949-től ő volt az iskola vezetője, és az általános iskolások felsős osztályait tanította. 1953 augusztusában Soltvadkertre költözött, ott az egyik tanyai iskola tanítója lett, onnan ment nyugdíjba. Perényi Béla az 1949/50. és 1950/51. tanévben dolgozott Bogárzón. Innen Hajós községbe költözött, ott a falu vezetőjévé, tanácselnökévé választották. Szarvas Teréz 3 tanéven át, 1951 és 1954 között tanította Bogárzón az alsó négy osztályba járó gyermekeket. Kiemelkedően képzett nevelő volt. Miután eltávozott Bogárzóról, Baján a Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájában kapott munkát.

A nevelői ellátottság folytonosságát Bogárzón 1946 és 1953 között Korponai István jelentette. Mellette gyakran változtak a nevelők. Úgy látszott, hogy Jusztin Franciska kinevezése hosszabb távon megoldja az I-IV. osztály nevelői gondjait. A Dunántúlról származó tanítónő 1954 és 1957 között kiválóan meg is oldotta ezt a feladatot. 1956-ban férjhez ment Vertetics Ferenchez. A tanév végén 1957 júniusában férjével együtt visszaköltöztek szülőföldjükre. Korponai István távozása után az 1953/54. tanévben Deák Lajos tanított Bogárzón. 1954. őszén az Alsóvárosi Általános Iskolában kapott munkát, onnan is ment nyugdíjba. Takó József szintén csak egy tanéven át, 1954/55-ben tanította a bogárzói gyerekeket.

Pastrovics Etelka, később Molnár Ferencné már a gyakorló évét is Bogárzón töltötte. Munkájában segítette, hogy halasi születésű, jól ismeri a tanyai körülményeket. 1955 szeptemberében került Bogárzóra, mint friss diplomás tanítónő. Az alsó négy osztály tanítására kapott megbízást. „Mély vízbe” került. Nemcsak az összevont osztályok, de a magas létszámok is fokozták a nehézségeket. Sikerrel oldotta meg feladatait már fiatal nevelőként is. 21 tanéven át nemzedékeket tanított meg írni, olvasni, számolni. Mindenkor el tudta juttatni tanulóit a szilárd alapismeretekig. Ezt felettesei, felügyelői is méltányolták. A leghosszabb ideig ő tanított ebben az iskolában. Itt nevelték fel két fiukat, ide járatták őket iskolába is. 1976-ban, az iskola megszűnését követően Kiskunhalason a Tanyai Diákotthonban vállalt nevelői munkát. Onnan ment nyugdíjba is. Nyugdíjazását követően is még néhány évig számítottak és számíthattak kiemelkedő nevelői munkájára. Jusztin Franciska távozását követően Komka Ervinné volt a felső négy osztály tanítója az 1957/58. tanévben.

Molnár Ferenc, mint fiatal, pályakezdő a Rekettye II. számú iskolában kezdte meg a tanítói munkát. Miután házasságot kötöttek Pastrovics Etelkával, 1958. szeptember 1-jén került Bogárzóra. Az V-VIII. osztályok tanítását vállalta és végezte eredményesen, egészen az 1975/76. tanév végéig. Tanítványai közül nagyon sokan állták meg helyüket középfokú intézményekben. Tanítói munkája mellett népművelő munkát végzett, úttörő- csapatot szervezett, kirándulásokra, táborozásokra vitte tanítványait. Intézte, segítette a szülők, a tanyai emberek gondjainak megoldását. Szervezte a szülőket a villany bevezetésére, a második tanterem felépítésére. Feleségével együtt megbecsült nevelői voltak több pusztarésznek. Az utolsó „néptanítók” közül is kiemelkedtek. Amikor az iskola 1976-ban bezárta kapuit, a Tanyai Diákotthonban vállalt munkát, annak igazgatóhelyettese lett. Sajnálatos betegsége és halála törte ketté a befejezés előtt álló gazdag és eredményes életpályáját.

30