Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
dr. Gszelmann Ádám. A bogárzói iskola (1913-1976)
Személyében kitűnő, jól felkészült, tevékeny tanítót kapott az iskola. 1921 szeptemberében kezdte meg munkáját Bogárzón. A mindennapi tanítói munkán túl újból beindította a gazdasági ismétlőt. Analfabéta tanfolyamokat szervezett, évfolyampótló kurzusokat indított. Rábízták a leventefoglalkozásokat is. Munkájának elismerését jelentette, hogy felkérték az évfolyampótló kurzusok és analfabéta tanfolyamok irányítására, szervezésére és ellenőrzésére a város egész területén. Sáros megyéből, Tótsóvárról menekült, és Kiskunhalason talált új otthont. Balotán és Alsószálláson tanított, mielőtt Bogárzóra került volna. 40 évi szolgálat után ment nyugdíjba 1924. december 31-én, de a tanévet még végigtanította 1925 júniusáig. Novák Tivadar 1925 szeptemberétől 1937 augusztusáig volt a bogárzói iskola tanítója. Felsőzsolcán született 1889-ben. Tanítói munkáját a később elszakított felvidéki területen kezdte. Innen 1919-ben menekülnie kellett. Kiskunhalason kapott munkát, Rekettyén, majd Göbölyjáráson tanított. 1925-ben kapta tanítói megbízatását Bogárzóra. Göbölyjáráson a szülők visszavárták, nehezen engedték el, munkájával meg voltak elégedve, szerették. Bogárzón is jó kapcsolatot épített ki a szülőkkel, a tanyai lakossággal. Kiválóan képzett volt zenei téren is. Kántori diplomával is rendelkezett. Hitoktatói oklevele is volt. 1937. február 1-jén a város belterületén kapott hitoktatói állást. Nyugdíjazását követően feleségével Budapestre költöztek, ott az Egyetemi Templom kántora lett. 1927-ig a bogárzói iskola egytanítós iskolaként működött. Novák Tivadamé Török Mária Bogárzóra helyezésével nyílt lehetőség arra, hogy a tanulókat két tanulócsoportba osztva végezzék a tanítás munkáját. Novákné ugyancsak menekült tanító volt. Bártfán, Sáros megyében született 1899. január 9-én. Az Eperjesi Királyi Elemi Népiskolai Tanítóképzőben végzett. A magyaron kívül beszélt szlovákul és németül is. Első munkahelye már Kiskunhalason volt. Bodogláron és Rekettyén tanított, mielőtt Bogárzóra helyezték. Novák Tivadarral kötött házasságukból két gyermekük született. 1927 szeptemberében került Bogárzóra, s 1936. augusztus 1 -jéig dolgozott ott. Kérésére a városba helyezték. A Felsővárosi Elemi Népiskolában kapott munkát. Gyulai Ilona, 1937-től Weibl Józseíhé 1936. szeptember 1-jén foglalta el tanítói állását Bogárzón. Az eltávozott Novákné helyére került. Szorgalmas, példamutatóan precíz munkát végzett. A nehéz, háborús években is becsülettel helytállt. Ha kellett és szükség volt rá egyedül is vállalkozott az összes tanuló foglalkoztatására. Amikor félje katona, majd hadifogoly lett, a többtagú család eltartása, a gyermekek nevelése is teljesen reá hárult. Minden tőle telhetőt és elvárhatót megtett a gyermekekért. Segítette a mellé beosztott nevelőket. Az általános iskola megszervezése is nagyrészt reá hárult. Nehéz körülményeire hivatkozva többször kérte városba történő behelyezését, de az csak 1949-ben valósult meg. Ettől kezdve nyugdíjazásáig az Alsóvárosi Általános Iskolában dolgozott. Weibl Józseffel kötött házasságából három gyermekük született, ők is a bogárzói iskola tanulói voltak. Vattay Gyula az 1937/38. és az 1938/39. tanévben volt a bogárzói iskola tanítója. Az eltávozott Novák Tivadar helyére került. 1939 augusztusában Bajára költözött. Néhány évre stabilizálta a nevelői ellátottságot Weibl József megbízása. 1939. szeptember 1-jén foglalta el állását Bogárzón. Munkáját azzal kezdte, hogy megszervezte a gazdasági ismétlő helyett az elemi népiskolát az 1940/41. tanévben. Emellett újból beindította és új elemekkel gazdagította az iskolán kívüli népművelést. Munkájának folyamatos végzését megszakította a katonai szolgálatra történő behívás, a ffontszolgálat és az ezt követő hadifogság. Hazatérése után a városban kapott beosztást nevelőként, majd 1950-től a város oktatásának szervezőjeként, vezetőjeként. Weibl Józsefet, annak 29
