Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
*lakos: a pásztor cserénynél nappalozó, főző pásztor *lakozás: ünnepélyes alkalmakkori bankett féle *láncos föld: lánccal kimért, osztott jobb földek kis redemptusok számára ♦lefölöz: fölét letakarítja lim: a heréhez hasonlatos bugás növény macskamáz: nyírfa megcsapolt leve magyarbanda: parasztokból (nem cigány) összeállt zenekar marokszedő: az arató után a lekaszált gabonát kévébe szedő és azt összekötő személy meszely: űrmérték, valamivel nagyobb 4 deciliternél montányi rozs: nemesített rozsfajta móring: az a díj, amelyet a vőlegény ígér a házasság megkötése esetére ♦munyászolódva: lassan, kedvetlenül készülődik a munkához ♦mustra birka: kiselejtezett birka ♦műlátó: a céheknél a remekek átvizsgálására kiküldött céhbeli műmalom: gőzgéppel, később villanymotorral hajtott malom nyájjuhász: nagyobb ridegfalkák juhásza ♦nyomtaték: leves utáni étel ♦nyögvenyelő: a hajdina beceneve, a rozsszalma bütykeinek tréfás, népies elnevezése, meglehet ínséges időkben hajdinával keverve fogyasztották ♦nyúlámyék: fűféle, vadspárga ♦ördögbocskor: eleje, hátulja hegyes, sarka nincs; ha a lopó ördögbocskort húzott a lábára, nem lehetett tudni, hogy jött-e vagy ment öregbojtár: az állatok őrzéséért felelős számadó helyettese, a legöregebb vagy a legügyesebb bojtár pákász: növénygyűjtő, vadász, halász életmódot folytató ember parasztra őrlettek: a régi szárazmalmokban a sziták elterjedése előtt osztályozás nélkül, egybe őrölték a gabonát, a különböző minőségű liszteket a gazdasszony választotta szét pásztortűz: fával és tőzeggel táplált, éjjel-nappal égő vág)' parázsló tűz a pásztorszállásokon ♦pattogatott kukorica: szárított hús pintyőke: kicsi bádog ivóedény ♦putri: földbeásott, kunyhószerű kisebb építmény rekettye: apró virágú cserje, fonásra alkalmas, könnyen hajló vesszőkkel remek: a céhbe belépni szándékozó iparos vizsgadarabja részes arató: a learatott termény meghatározott részéért elszegődő mezőgazdasági bérmunkás ♦sajtszék: sajtnyomáshoz való készülék sárfűz: cserje, fonásra alkalmas, könnyen hajló vesszőkkel ♦sárkánytej: pálinka sárkárász: a pontyfélék családjába tartozó őshonos, igénytelen halfaj sárkerep: vad lóhere satu: olajprés savó: a tejfeldolgozás mellékterméke, az aludttej kazeinjének kicsapódása után visszamaradó savanyú, híg lé sikál: súrol, fényesít ♦sívórozs: tiszta, búza nélküli rozs spalhert: ugyan az, mint a berakott tűzhely — lásd ott suba: a juh szőrös bőréből varrt, földig érő, palást formájú ruha sukk: változó nagyságú hosszmérték, a két ököl és az egymással szembefordított, összeérő hüvelykujj együttes hossza sutul: présekkel kinyom ♦szabadtűz: szabad ég alatt (a pusztán), kadan nélkül rakott tűz ♦szakajtó: tárolóedény, kenyértésztát kelesztet- tek benne számadó: a legelőre hajtott állatokért anyagilag is felelős személy, az állatok számától függően ő választotta ki a bojtárokat szárazmalom: állad erővel hajtott malom szárnyék: ásónyomnyira a földbe ásott, korcok- kal megerősített nádfalazat (esetieg vesszőből) a legelőn tartózkodó állatok és a cserény védelmére szélmalom: szélerővel hajtott malom szérű: a gabona nyomtatásának kör alakú, tapasztott felületű helye szilajcsikós: a városi gazdák külön őrzött, általában a határban telelő nagyobb számú ménesének pásztora szirup: apróra vágott cukorrépából áztatott, sűrű cukros lé ♦szolgafa: fa, amire a bográcsot akasztották ♦szömvíz: a pálinka tréfás, népies elnevezése szőrtarisznya: kecske, szarvasmarha, ló szőréből font, vállra akasztható, fedeles, vízálló tarisznya szűr: szűrposztóból varrt kabát tálalópadka: a konyha szabadkéménye alatt, a hátsó fal elé épített földpadka tálas fal: a konyha szabadkéménye alatt, a ház hátsó falába bemélyített falfülke 60
