Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században

tapló: a tŰ2 gerjesztéséhez szükséges gyűlő anyag, a leggyakoribb fajtájáról, a fákon termő taplógombáról kapta a nevét tarack: mélyen gyökerező, egyszikű gyomnövény

*tarhó: tejoltóval készült sűrű, tejes étel tisztaliszt: búzaliszt

*tolvajkút: ebben tartották a pásztorok a lopott holmit, a lopott hússal megrakott iszákokat; gyephanttal befedett verem volt ez; a hűvös helyre kívánkozó dolgokat is itt tartották *totyafazék: széles fenekű cserépedény töpörtő: zsírjától kisütött szalonna, két értelemben használták: 1.) disznótorkor, a zsír kiolvasztása után visszamaradt sült szalonnadarabok; 2.) ételek zsírzójaként apróra vágott, kisütött szalonnadarabok

tőzeg: összetaposott, levelekre fölvágott, megszárított, tüzelésre hasznosított trágya üszög: gabonafélék gombabetegsége vászonfazék: keskeny fenekű, főzésre alkalmas, hőálló cserépedény

*véka: terménymérő űrmérték, 1 hl nyolcadré- sze, de régebben területmérték is volt *venyige: szőlővessző

*zsombó: a sekély vizekben évszázadok alatt keletkezett, térd- vagy derékmagasságú, negyed vagy fél méter átmérőjű sásfüvek gyökeréből szövődő képződmény; tövön vagy derékon (kaszával) elvágva szék helyett jó ülőhelyül szolgált *zsombós: zsombékos hely zsupp: kézzel csépelt rozsszalma tetőfedésre, terménytárolók kötésére

61