Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)

Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században

Disznópörkölés után a mosás, 1955

tak. Negyedikként a sült kolbás^és hurka került sorra, végül a túrós, diós, almás, mákos réteseket adták föl. A rétesek helyett pampuskát, fánkot is süthettek. Vacsora közben a kancsóban behozott bort itták. Először a gazda ivott „Isten éltessen benneteketT köszöntéssel, majd továbbadva a kancsót, sorban a többiek. Vacsora után tamburazenére táncoltak és énekeltek virradatig. A házigazda igyekezett berú- gatni a társaságot. Ha néhány férfi nem részegedett meg, akkor azt gondolhatta a gazda, hogy vendégei nem érezték jól magukat.265

Az 1850-es évek egyikében, a bodoglári határban tanyát birtokló redemptus gazda, Kosa István disznótorában háromfogásos vacsorát tálaltak a vendégségbe hívott gazdatársaknak. Elsőként a tejes lében főtt, mazsolaszőlővel töltött kötött táska levest adtak. Második fogásként az asztal közepére helyezett kutyagerincekre rakták a hurkával, kolbásszal, pecsenyével teli tepsiket. A vacsora végén a frissen sütött, melegen cukrozott réteseket tálalták föl.266 Minden húsos tepsibe tettek egy-egy böllérhurkát, melyeket paprika és só keverékével töltöttek meg. A véletlenül kiszedett és megkóstolt böllérhurka lánDiszpópörkölés, 1955

M hátsó sonka levágása, 1971

Béltisztltás. Szánk, 1959

44