Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
Kenyérsütés udvari kemencében. Móricgát, 1965 Ha nem fűtötték föl eléggé a kemencét, akkor kétszer dagasztottak. Jónak tartották, mert foszló- sabb lett a kenyér bele. A kisütött kenyeret az asztalon kihűtötték, mert ha hidegre tették, akkor sza- lonnás lett, s csak azután tették föl a kamrában lógó rácsra.239 Nyáron a tisztaszoba felőli kemencében sütötték a kenyeret, hogy ne legyen elviselhetetlen hőmérséklet a lakószobában. Ugyanezen megfontolásból a tanyasi udvarokon fölépített, fedetlen nyári konyhákban sütötték a kenyeret a nyári időszakban.240 A kenyértésztából sokféle egyéb tésztát süthettek, melyeknek nagyobb része a gyerekek számára sült, másik része étkezést pótolt. A család rendelkezésére álló nyersanyagok — tejfel, túró, zsír, mák — is befolyásolták a kenyértésztából sütött egyéb ételek elkészíthetőségét, ezek egyúttal jelezték a család társadalmi és gazdasági helyzetét. Ugyanez megnyilvánulhatott az egyes tésztafélék elmaradásában, esetleg csak bizonyos fajtáinak meglétében.241 Kenyérsütés napján gyakran reggeliztek syíros lán- gost., tejfeles lángostv&gy réteges lángost, az úgynevezett bibliát,242 néha gsíros bodagot,243 Annyi cipót sütöttek, ahány gyerek volt a házban.244 Halason is ismerték a vakarcsotvvegj katakönyököt, melyet a teknő oldalára ragadt, onnan lekapart tésztából formáztak.245 Kenyérlisztből sütötték a nagy, kiflire hasonlító - kb. 6 kifli nagyságú —, lekvárral töltött látós%árat.24b A kenyérsütések napján főzték a mákos gubátvagy a túrós gubát, hiszen ezt a kenyértésztából sütött ételt frissen szerették.247 A halasiak is a kenyeret tartották a legfőbb értéknek. A szegény családokról is elismerőleg szóltak, ha a mindennapi kenyerüket elő tudták állítani. Számtalan szólás bizonyítja ezt: „Vén embömek bora patikája mög ejópiritus könyérf'24i Nem lehet véletlen, hogy számtalan hiedelem kapcsolódott a kenyérsütéshez. Csak néhány példa: Ha kölcsön kértek az élesztőből, akkor egy csipet sót dobtak bele, s visszavettek három csipetet, hogy ne rontsák meg. Azért sütöttek éjjel, mert ha egy jövevény a sütés közben el is távozott, akkor nem sikerült a kenyér. „Uram, Jé^us, segfjmögP fohásszal kezdtek neki a dagasztásnak. A kemencében keresztülrepedt kenyér halált jelentett.249 Ha azt akarták, hogy valakinek rossz legyen a kenyere, a teknője szélén tetűt vagy bolhát öltek. Ha valaki kenyerét meg akarták rontani, loptak az előző sütéséből. A dagasztás után a liszttel leszórt tésztára tenyér éllel keresztet vetettek, hogy jól megkeljen a kenyér.250 A tanyákon a búza és a rozs korpájából sütöttek kenyeret a kutyáknak, melynek gyirkáját a gyerekek nagyon szerették.251 Azok a szegényebb munkások, akiknek nem volt fűtenivalójuk, esetleg kemence nélküli lakásban laktak, netán el kellett adniuk nyári gabonakeresetüket, a kenyérsütő asszonyoktól vagy a pékektől vásároltak apránként kenyeret. Az asszonyok sütötte kenyeret jobban szerették, mert nem szikkadt olyan hamar ki, mint a péké. Híres kenyérsütő asszony volt Kacendor Józsefné, Gyevi Sándorné, Nagy Czirok Andrásné és sokan mások. Ezek a parasztasszonyok hatalmas, 8—10 kilogrammos ke41
