Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
Egy 1791-ből származó adat szerint a juhászok a fejési időszak alatt jubtejbenfőzött kását is étkeztek. Azt viszont nem tudjuk meg a leírásból, hogy fölöstökömre vagy vacsorára volt szokás megfőzni a tejeskásalevest,221 A juhászoknak nem volt állandó helyük, mert folytonos mozgásban éltek, ezért kerekes ládájuk sem lehetett. Holmijukat és élelmüket iszákokban tartották, melyeket a gúnyás szamarak hordoztak. Tolvajkútja azonban a juhászoknak is volt, a húsféléket és a szalonnát abban tartották.222 A rideg falkák gúnyáinál nem építettek kunyhót vagy szárnyékot. A kiszemelt helyen leásták az állófát, melynek meghagyott ágcsonkjaira akasztották az iszákokat, bográcsot, csobolyót, szűrt, subát. A tövébe rakott gúnyát szűrrel takarták be. Az állófa előtt tüzeltek és főztek a juhászok. A gúnya fölépítése után azonnal ástak maguknak egy gödör kutat, mert a víz nélkül főzni sem tudtak. Azok a fejősjuhászok, akik nem a tanyák közelében legeltettek, kunyhót vagy putrit építettek a gúnyához, mert a tejet és a tejtermékeket hűvös helyen kellett tárolniuk. A fejési időszakban a kunyhó mellé állították a falkát. Feleségeik, vagy nagyobb lányaik ezen idő alatt a kunyhóban tartózkodtak, földolgozták a tejet, s ha idejükből kitellett, főztek a juhászoknak. A fejős juhászok fölszerelése a sajtolás miatt gazdagabb volt, mint a többi pásztoré. A kunyhóban szükségük volt totyafazekakra, sajtszékre, vizesdézsákra, tejesdézsákra és különböző vásznakra.223 Dömötör napján, október 26-án vendégségbe hívta a számadó a gazdákat. A vacsorát esthajnalon föltálalták. A teríteden asztalra, kutyagerincre tették a paprikással teli bográcsot. Bicskával hegyezték ki a húst. A sült tésztákat öblös tálakba öntve, jól megcukrozva tették a bogrács mellé. Gyakran sü- töttek fánkot is, de azt frissen, melegen tálalták föl. Az 1890-es évektől már leterítették az asztalokat, s tányért, kanalat, kést, villát, poharat tettek terítéknek. A vacsora végére bőrdudás is került. A bojtárokat a konyhában etették meg, majd kiküldték őket a nyájhoz. Nem vehettek részt a mulatozásban azért, hogy ne hallják a bizalmas beszélgetéseket.224 Csürhe A kanászok is beérték a napi kétszeri főzéssel. Ha a disznófalka befészkelte magát egy zsombosba, keveset kellett mozogniuk.225 Hajcsárok Az állatokat messzire terelő hajcsárok kevés elemózsiát vittek magukkal a tarisznyákban, hogy ne kelljen azt is cipelni. Útközben az árkokban tüzeltek melegedés és szalonnapirítás céljával, hogy ne lássák a lángját. Kukoricaszárkúpokból húztak ki néhány kévét, máskor alkalmas helyeken tűzrevalót szedegettek. A gazdák nem szóltak azért, ha a hajcsárok 2-3 cső kukoricát megsütöttek. Étkezés után az útba eső kocsmákban megittak 1 -2 pohár bort, mely idő alatt gyerekek vigyáztak az állatokra néhány krajcárért cserébe.226 A hazafelé úton a városokban vettek harapnivalót, vagy a fogadókban rendeltek nagyobb porció paprikást. Az ételhez bort ittak.227 A pásztorok étkezésének szabályai 1. ) Az evéssel meg kellett várni, amíg a számadó vagy helyettese a bogrács vagy a dézsa szélét megütötte a kanalával vagy bicskájával. 2. ) A kisbojtár ülhetett legutoljára a bogrács mellé. Birkabontás, 1930-as évek 39
