Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok
Cserszegi Fűszeres Bakonyi Károly állította elő 1960-ban az Irsai Olivér és a Piros Tramini keresztezésével a Keszthely melletti Cserszegtomajon. Viszonylagos fagytűrésével és jó termékenyülésével hívta fel magára a figyelmet. Állami minősítésre 1982-ben került sor, és azóta a fő árufajták között szerepel. Tőkéje középerős vagy gyenge, viszonylag kevés számú vesszőt nevel. Vesszői világosbarnák, egyenesek. Levele középnagy, vagy kerekeded, az Irsai Olivéréhez hasonló, fűrészes szélű, de sötétebb zöld színű, vékony, erős szövetű, viszonylag sima felületű. Feltűnő a levélnyél és a szártag pirosaszöld színeződése. Fürtje középnagy, vállas, kúpos, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, húspiros színűek, túlérve borostyánsárgára fakulok, vékony, szívós héjúak, lédúsak, élénk savtartalmúak, kissé muskotályos, illetve fűszeres ízűek. Az átlaghoz viszonyítva néhány nappal korábban fakad és virágzik. A közepes termőképességű, évről évre jó mustfokot elérő fajták közé tartozik. A környezettel szemben igényes, a szárazságra érzékeny fajta. Száraz területeken bogyói könnyen fonnyadnak. Viszonylagos fagytűrése kiemelkedő, rothadás-ellenállósága is figyelemre méltó. A terhelésre érzékeny fajták közé tartozik. Kevés másodfürtöt nevel. Bora illatos, kissé muskotályos, sajátosan fűszeres zamatú, élénk savtartalmú. Borászati jelentősége a fűszeres illat, viszonylag jelentős savtartalom és kiemelkedő cukormentes extrakttartalom. Kövidinka A kövidinka minden bizonnyal magyarországi eredetű. A legnagyobb területen hazánkban termesztik, elsősorban a Kunsági borvidéken. Az államilag minősített fajták közé 1956-ban vették fel. Régebben kettős hasznosítású fajtának tartották. Tőkéje erőteljes növekedésű, mereven felálló, ritka vesszőzetű. Vesszői középvastagok, világos szürkésbarnák. Levele kicsi vagy középnagy, kerekded, majdnem teljesen ép. Levélszéle csipkés, sekélyen és ritkán bemetszett, színe szürkés árnyalatú zöld, tompa fényű, felülete erősen hólyagos. Fürtje középnagy vagy kicsi, vállas, tömött. Bogyói majdnem teljesen gömbölyűek, kicsik, halványpiros vagy zöldespiros színűek, hamvasak, vastag héjúak, jellegtelen, édes ízűek. A legkiegyenlítettebb állományú fajták közé egyike. Tőkéi magas műveléssel tartósak. Viszonylag hosszú tenyészidejű, az átlagosnál később fakadó, virágzó és zsendülő, lassan színesedő, vontatottan érő fajta. A homokot legjobban tűrő fajták egyike. Zöldmunkaigénye kicsi, géppel jól szüretelhető. Bora az évjáratok többségében könnyű, az Alföldi borvidéken gyakran lágy, kellemes zamatú asztali minőségű. Az elmúlt időben kissé hátraszorult a fogyasztó- és termelőkedv, de a reduktív feldolgozásnak köszönhetően mára fellendülőben van a fogyasztása. 195
