Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Szőke Sándor: Kiskunhalasi borok
Ezerjó Jellegzetes magyar fajta. A 19. század második felében a Felső-Du- na mentéről terjedt el. A 20. század első felében az egyik fő fajtánk volt, elsősorban a Kunsági borvidéken terjedt el. 1956-ban vették fel az államilag elismert fajták közé. Középérésű fajta. Tőkéje a kis tőkeformákon csak középerős növekedésű, kevés számú, mereven felálló vesszőzetű. Magasművelésű tőkéi gyakran gyengék. Vesszői középvastagok, egyenesek, vöröses- barna színűek. Levele középnagy, jellegzetes szív alakú, változatosan tagolt. Levélszéle csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett, színe sötét, tompazöld, felülete erősen hólyagos. Fürtje középnagy, vállas, tömött. Bogyói középnagyok, megnyúlt gömbölydedek, sárgászöldek, jól beérve napos oldalukon kissé rozsdásodók, vastag, rágós héjúak, lédúsak, savasak, jellegzetesen fanyarkás ízűek. A kis tőkeformákon jól és kiegyenlítetten terem, viszonylag kevés földmunkát igényel. Legnagyobb hibája a rothadásérzékenysége. Ugyanígy jelentős a fagyérzékenysége is. Bora általában savas, változó minőségű. Régebben a Móri borvidéken aszút is készítettek belőle. Kedveződen évjáratokban a kevésbé meleg termőhelyen, nagyobb terheléssel savai durvák, aminek következtében ilyenkor elég gyenge minőségű bort ad. Generosa Bíró Károly Mórott állította elő 1951-ben, az Ezerjó és a Piros Tramini keresztezésével, amit 1976-tól Flajdu Edit szaporított tovább Kecskemét-Miklóstelepen. Céljuk a Magyarországon már nagy mennyiségben szaporított, tömegbort adó szőlőfajták minőségének és termésbiztonságának javítása. A fajtajelölt 1995-ben került fajtabejelentésre, majd 2001-ben kapott állami minősítést. Tőkéje erőteljesen növő. Vesszői felfelé állnak. Levéllemezének felülete sima-hólyagos, csupasz, fonáka serteszerőrös és pókhálós, erezete zöld, töve vörös. Levélszéle fűrészes-csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett. Fürtje középnagy, vállas vagy ágas, kedvezően tömött. A fürtkocsányzat egyenletesen vastag, tartós, gyéren szemölcsös, középhosszú. Bogyója kicsi, enyhén ovális, pontozott, lilás rózsaszínű, alig hamvas. Fléja szívós, középvastag, mintázatlan, húsa lédús, íze semleges, de kellemesen édes és savas, különlegesen finom. Szellős, ritka lombot nevel. Hónaljhajtása alig van, és azok is gyengék. Másodfürtöt nem hoz. Rügyei termékenyek, és mind a téltűrésük, mind a viszonylagos fagytűrésük (-21°C-ig) kiváló. Kocsánya nem törik, bogyói nem peregnek. Magas műveléssel biztonságosan termeszthető. Fitotechnikai munkái egyszerűek, a vesszők elég vékonyak, könnyű metszeni, jól hajlanak, ezért a szálvesszők lekötése gyorsan halad. Zöldmunkája egyszerű, mert növekedését önszabályozó fajta. Kedvező szüretelésű a hosszú kocsánya és egészséges fürtje miatt. Borának illata a szőlő virágára emlékeztető, Tramini jellegű, a szőlő ízeit megőrző, Ezerjóhoz hasonló finom sávú harmonikus, elegáns, kellemes fehérbor, amely a jövő nagy hungaricumígérete. 194
