Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok - Thorma János Múzeum könyvei 27. (Kiskunhalas, 2008)
Romsics Imre: Kiskunhalas táplálkozási szokásai a XIX. században
_______________________________________m Régi konyha és kemencepadka, 1940 körül Az esztendő egész tartama alatt fogyaszthatták a dercéből gyúrt egyszerű ételeket, a dercepogácsát és a dercegölödint. A pogácsaszaggatóval formált dercepogácsához nagyon sok zsír kellett, ezért a molnárok feleségei sokszor elfülelték férjeik kérését. A dercegölödin is sok zsírt igényelt. Kétféle módon tálalták, levesként vagy levének leszűrése után, kenyérbéllel megszórva.51 Arpalisztből főzték a szusgogát, melyet a szomszédos településekről beköltözők gancának neveztek.52 Nevét a főzés közbeni szuszogástól, pufogástól kapta. Kellemes ételnek tartották a szpszpgát akkor, ha túróval és tejfölös zsírral leöntötték. Elvétve mákkal is megszórhatták a szuszogát. Az árpakásából főzött leves mellett szárazon, lé nélkül is tálaltak árpakását. Jól megborsozták, majd a tetejére töpörtőt, vagy sült sonkaszeleteket szórtak.53 Egész esztendőre tárolt, kedvelt nyersanyag volt a köles. Az egyre nagyobb szerephez jutó kukorica sem tudta kiszorítani, amely inkább a rozsföldek rovására terjeszkedett. A kölesnek nagyobb a tápértéke, s annyira kedvelte a halasi nép, hogy a hurka töltelékéből a rizs sem tudta kiszorítani a köleskását.54 Azokban a családokban, ahol nem termett köles, a nem ínséges időszakokban is árpakását tettek a hurkába. A búza- és az árpakásához hasonló volt a köleskása. Cukros tejben, rántott vagy habart lében levest főztek belőle. Tálba aprított kenyérre öntve, tejfellel tették az asztalra. Bográcsban fordított kásának volt alkalmas, alá faggyút, zsírt, vagy szalonna töpörtőt sütöttek. Szárazon töpörtős köleskásaként tették az asztalra, jól megborsozva.55 Mezítlábas kásának nevezték akkor, ha nem bográcsban, hanem fazékban főzték. A fazékban nem fordították meg, s fazekas kásának is mondták.56 Szegényes étel volt a fórgetegleves. A bográcsba öntött vízben kevés köleskását főztek, majd kevés zsírral berántották. A bográcsból, kenyér hozzáadása nélkül kanalazták ki.57 A XX. század elejének mondása szerint a káposztás kásalevesen szereztek az öregek vagyonokat.58 Évi rendszerességgel fogyaszthatták, de a téli fűtési idényben gyakrabban került az asztalra a tejjel és a cukorral gazdagított, kukoricalisztből sütött vékonymáié és a vastagmáié vagy görhönymálé. A kukoricalisztből főtt puliszkát a halasiak nem fogyasztották.59 Hetente kétszer sütötték a máiét, legfőképpen 14
