Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja

Németh Buhin Ferenc I. világháborús emlékbotja, 1916

1917. jan. 22-én Bécsből tért haza otthonába, Kunfehértó pusztára. Mesterségének és cséplőgépészi tudásának köszönhetően aratás idejére közérdekből hazaengedték. Talán ez mentette meg attól, hogy hősi halottként fejezze be életét. A világháborús évekről naplót írt, rajzokat készített. Ez a könyv mellékletében olvasható.

Erdélyben faragott botját, repeszből készített gyűrűjét, azonosító céduláját (dögcédula), a lepréselt havasi gyopárt, nemzetiszínü szalagját, a családjának küldött képeslapjait, tajtékpipáját nagy becsben tartotta édesapám. Ma is kegyelettel őrizzük. 1916-ban egy-egy képeslappal életjelet adott magáról, ezekből nyomon követhető az útvonal, ahová utaztatták őket. A levelek Hovancsek József fűszerüzletébe érkeztek, onnan vitte ki a család a malomhoz.

Németh Buhin Ferenc háborús levelei

1. Kézdivásárhely, 1916. március 11. „Szeretett kedves Zsófikám! Az első csomagot megkaptam és már meg is írtam, hogy hiány nélkül épen és egészséges tartalmával, és már felerészbe el is fogyasztottam, egészségem van hozzá. A III. 3-án kelt leveleteket is máma megkaptam és írjátok, hogy újra küldtetek egy kis harapnivalót, előre is köszönöm, és írjátok, hogy csak kérjek, ami kell, hát küldtök. Hiszen én azt jól tudom, hogy nekem jó érzésű gyermekeim vannak, és azt is tudom, hogy az én anyuskám olyan jó és hűn szerető feleség, hogy jobb már nem is lehet. De én olyan nyakas ember vagyok, hogy inkább nélkülöztem, minthogy képes lettem volna azt a filléreket elkérni, amit az én beteges szegény feleségem és neveletlen gyermekeim keserves munkájukkal szereztek, de az ingderékba lakó atyafiak rákény- szerítettek, hogy kérjek, egyszóval a tetűk megtörték a nyakasságom, de most már hálaistennek nem bántanak. Elejét vettük, már nincsen tudtommal a kaszárnyában, szoktam fürdeni, mert mosakodni csak úgy lehet, hogy a tenyerünkbe köpünk, és a csipát kitöröljük, mert kút nincsen, innivaló vizet is úgy hozunk a kulacsunkba házak udvarából. És az nem sok víz, ha szomjas vagyok, egyszerre kiiszom. Ami a sömört illeti, hát a lábomon az a nagy még nagyobb, mint volt és az ágyékomba is kezd visszajönni, máshol még nincsen, már bánom, hogy el nem hoztam azt az orvosságot, és az ecsetet, de majd veszek itt. A recept megvan nálam és megcsináltatom, mert másként úgy veszem észre, újra ellep. Ami az Eszter ügyet illeti, én sem tudom, mi van velük, nekem sem írtak egy betűt sem. A lábszárvédőket ott hagytam a többi ruhával és elkértem tőlük, de egy betűt sem írtak. Azután újra írtam a szennyes felől, de újra nem írtak egy betűt sem. De nagy baj van ám azoknál, hát csak had legyenek úgy, ahogy vannak. Nem kell velük törődni, majd ha megszabadulok, elhozom a ruhámat és én is végeztem velük. Ami a Molnár lapot illeti, hát eddig megfeledkeztem róla, új évig van fizetve,

88