Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
A Németh Buhin család. Szépszülőink és gyermekei - A pásztorfejedelem családja
hentes és mészáros (Sándor Balázs, Bárány Ferenc), asztalos (Mozgai Imre, Németh B. Ferenc (1901-1972) apósa, Gyenizse Pál Kis Gy. Mária félje), géplakatos (Németh B. Lajos), borbély, férfifodrász (Németh B. Balázs, Kiss László, nővérem apósa), női fodrász (Szigeti Manci néni Kovács P. Sándor rokona, Németh B.Zsófia Éva húgom), mozdonyvezető (Németh B. Sándor). Nagyszüleim IV.6. Németh B. Imre (1837-1882) és Gyenizse Erzsébet (1842-1895) 5. Németh B. Ferencz (1872. okt. 2. Halas 296. - 1927. dec. 22., tüdővész Halas, Sólyom u. 13.) 55 év. Temető lelkész Szabó Zsigmond (dec. 24.). Sírja új ref. temetőben. Keresztszülők: Simon Sándor birtokos, Gáspár Julianna. Esküvő: 25 éves, 1897. május 9. Körmenden: Zakács Mihály helvét hitv. faragóbéres és Németh Zsófia helvét hitv. hajadon lányával, a 24 éves Zakács Zsófiával. Zakács Zsófia (Körmend, 1873. júl. 16. - Halas, Pázmány u. 24., 1945. ápr. 17., szívizomelfajulás) 72 év. Keresztelő lelkész Kerecsényi János. Keresztszülők: Soós József, Marton Zsuzsanna. Temette Ván Benjámin lelkipásztor (ápr. 19.). Sírja új ref. temető XIV. tábla, 9. sor 5-6. Németh Buhin Ferenc molnármester életútja (1872-1927) Molnár mesterségü nagyszüleimről, a családi emlékekről Németh Buhin Lajos édesapám Kunfehértó pusztai szélmalom című festményének ünnepélyes átadása alkalmával rendezett időszaki kiállításon sikerült átfogó képet adni a múzeumlátogatók számára. Apai nagyszüleim is viszonylag korán elhaltak, nem ismertem őket, így szüleim, nagynénéim, idősebb testvéreim elbeszéléseiből, a megőrzött dokumentumokból, fényképekből állt össze csodálatraméltó lényük, mesébe illő, regényes életük. Nagyapám 10 éves korában vesztette el édesapját. Özvegy édesanyja, mint ahogyan az abban az időben szokás volt, a megélhetés biztosítására munkára adta a gyermekeket módosabb gazdákhoz. A kis Ferenc így került ki kondásnak egy Gye- nizse-tanyára. Nem szeretett ott lenni, mert rosszul bántak vele. Egyetlen „barátja” volt ott, egy kan disznó. Ha valaki bántani akarta őt, odahívta maga mellé az állatot és az illető nyomban elinalt onnan. A disznó csak neki kezeskedett, megvakargatta a füle tövét, a hasaalját és a „röf-röf ’ megszelídült. Szerette az állatokat, ahogy szokás mondani, értett a nyelvükön. A goromba „bánásmód” miatt egy alkalommal megszökött a tanyáról. Gazdája lóháton utánament, elfogta, kezeit összekötözte, felakasztotta a ló nyakába, úgy vitte vissza a tanyára. Ha nem tudott a lóval versenyt futni, akkor a földön húzta. Később, amikor Ferenc bevonult katonának és huszárként hazalátogatott, a gazda igyekezett elkerülni őt, félt, hogy az egykori bánásmódjáért megtorlásban részesül. Jól is tette, mert nagyapám viccesen úgy nyilatkozott, ha a közelébe férkőzött volna, kardját kirántva akkorát vágott volna a parasztra, hogy Göre Gáborosan „a föne mögötte vóna.” Idejekorán kiderült, hogy a kis Ferenc nem vonzódik a paraszti munkához, a gazdálkodáshoz. Mesterséget szeretett volna tanulni, ezért édesanyja hozzájárult, hogy a 73
