Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
mekhez. Mindegyiktől csak annyit kérjünk, hogy elesett alkalmazottjának, munkásának nevét megörökíthessük s így remélem, hogy pihenést nem ismerve, Isten segítségével nemcsak gyülekezetünk híveinek, hanem az egész reformátusságnak kegyeletérzését is örök időkre visszatükröző maradandó emlékét, a hősök pantheonját hamarosan felépíthetjük! Adja Isten, hogy úgy legyen!” A parochiális tanács az indítványt nagy lelkesedéssel fogadta, a mag el volt vetve. Rögtön telek után jártunk. Arra kértük a székesfővárost, hogy a Lórántffy Zsuzsanna Egyesületnek 857-1917. sz. közgyűlési határozatával az Üllői-út - Delej utca, Rezső tér, Rezső utca által határolt 3058 négyszögöl kiterjedésű területből kórház és gyógyintézet részére már átengedett 2000 négyszögölön felüli részt az egyesülettel történt előzetes megbeszélések alapján, melyet 1922. december 1-én, a székesfőváros III. ügyosztályában özv. dr. Misley Sándomé főtitkámővel kölcsönösen jegyzőkönyvileg írásba foglaltunk, az Üllői útra néző 1058 négyszögölét engedje át templom és papiak céljára. Hálás köszönettel tartozunk e helyen dr. Gárdonyi Albert székesfővárosi főlevéltárosnak, parochiális tanácsosunknak azért, hogy fáradozásával telekügyünk dolgát a székesfővárosnál megindította és szíves közbenjárásával annak elintézését elősegítette. A templomépítésre vonatkozó tervünkről az előbbi indítvány alapján dr. Juhász Béla és Szabó Imre egy részletes tervezetet, illetve memorandumot dolgozott ki, melyet a parochiális tanács elfogadva, a központi presbitériumnak terjesztett fel jóváhagyás végett. Több példányszámban sokszorosítva megküldtük azt a Presbitérium majdnem minden egyes tagjának és az egyház vezető embereinek is tanulmányozás és pártolás céljából s csakhamar megindult a gyűjtés az Emlékezet Templom alapra, melynek mozzanataiban szebbnél szebb példáját látjuk az egyházszeretetből fakadó áldozatkészségnek. De, hogy mennyi hit és lelkierő, mennyi hálaérzés, mennyi tűrés, lemondás s mily sok szenvedés és bánatnak keserű cseppje mellett, hány szívből fakadó őszinte imádság volt tulajdonképp az adakozás igazi mozgatóereje, arra csak a Mindenható tudna feleletet adni. Annyi bizonyos, hogy amint nőtt, gyarapodott templomalapunk, úgy nőttek terveink, reményeink, vele együtt nőtt és fejlődött maga a gyülekezet is. Mindig több és több volt a lélek, nagyobb volt a megértés és érezhetőbb volt az a közösség, mely az „igazságot követvén szeretetben” körülvette és építette azt a láthatatlan templomot, melyben, mint egy nagy család tagjai Krisztus lábai mellé hittel leborulva azon igyekeztünk, hogy egymás iránti gyengédséggel és tiszteletadással mindannyian az Úrnak szolgáljunk. Isten különös jóvoltából a templomalapot az első adománytól templomunk felszenteléséig, mintegy 15 esztendeig kezelve, boldogan emlékszem vissza arra a szent szolgálatra, melyet ezirányban rgyházamnak végeztem, ami nekem oly kimondhatatlan sok lelki gyönyörűséget és szép örömet szerzett. Gazdag áldásaival százszorosán megfizetett érette az Isten! Az első fillér... a legelső ezüst korona... a kedvesnél kedvesebb családi ereklyék emlékei... az egyes adakozók és gyűjtők arcai jelennek meg most előttem s a sok öröm 395
