Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Mellékletek

mellett még a sok bánatra és keserűségre is boldogság visszaemlékezni. Majd elkészültek a tervek, sok tanácskozás után végre határoztunk, s jöttek az egyes vállalkozók, a különféle munkások, kikkel a templomfelszentelésig úgyszólván naponta érintkeztem. Felemelő boldog érzés, hogy míg az adományok kezelése közben lelkeket megnyerve, mindig több és több hívő segítő testvérre és őszinte barátra találtam, addig az építkezés alatt midig a nagy szeretettel készült s sokszor önzetlenül végzett odaadó munkát láttam.

A nyomtatott gyüjtőíveket nem is várva, siettek a hívek versenyre kelni a gyűjtés érdekében. Balogh Jánosné, ma is mindig buzgólkodó testvérünk viszi a hirtelenében fogalmazott első gyűjtőívet, majd Szabó Imre missziói lelkészünk indítványára megindított úgynevezett „Százezer ezüst korona” gyűjtési akció gyüjtőíveiből Halász Lajos főgondnokunk, akkor még parochiális tanácsosunk kéri el az első példányt, azzal is jelét adva, hogy a gyűjtésben jó példával akar elöljámi, mintha érezte volna, hogy élete szinte össze fog forrni az Emlékezet Temploma építésével, s annak történetében reá még nagy feladatok várnak.

Majd a hitoktató testület teszi magáénak az ügyet s a főváros össze iskoláiban, a Baár-Madas-ban vagy a református főgimnáziumban, éppúgy, mint pl. a külső Soroksári úton, vagy az Angyalföldön, megindul a gyűjtés. Ha a gyüjtőívekre már nem fért, egy-egy írkafedél vagy egy számtani füzet lapja is megtette. Össze van most kötve egytől-egyig mind s igen kedves történelmi emlék fog maradni. Vájjon emlékeznek-e még rá azok az akkori első, második elemista kisfiúk és leánykák, kik annak idején talán uzsonnájukról mondtak le, de filléreik által ők is egy-egy téglát adtak az Emlékezet Templomára. Csakhamar előkerültek a háború alatt féltve őrzött ezüst koronák... „Szibériai fogságom szenvedéseinek emlékéül őriztem eddig. Ezután őrizzék Szibéria hómezőin porladó mártírtestvéreimnek emlékét” - írja az egyik adakozó. Háborúban elesett hősök emlékére jött a kis és nagy vitézségi érem, a máriáshuszas, különféle tallér s csak az ezüstkorona gyűjtőíveinek százain látható összekuszált, kacskaringós írá- sú nevek aláírói, az iskolásgyermekek seregei. Árvák és özvegyek által hullatott könnyek tudnák megmondani, hogy milyen szívvel, miért, mire adták, gyűjtötték, de az bizonyos, hogy vele az Emlékezet Templom alapját örökre lerakták.

Megjegyzés: Az Emlékezet Templom alapkőletételi ünnepélyére 1930. április 15-én került sor vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. Beszédet mondott dr. Ravasz László püspök. A templom felszentelésére 1935 őszén került sor. Belsejében a márványtáblába bevésett hősi halottak nevei között látható vitéz nagybányai Horthy Szabolcs és Zakar Géza (Zakar Albert tesvéröccse) neve is. Zakar Géza a 34. gyalogezred zászlósaként, 1915. június hó 28-án a lembergi csatában esett el, s a lyczakowi temetőben 1043. számú sírban van eltemetve.

396