Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
A széltengely felhúzása már körülményesebb volt. Ennél a műveletnél más állványzatra volt szükség. A görbegerendák között lévő 2 db vánkostartó gerendát, mivel ezek nem voltak csavarokkal rögzítve, kiemelték, mert ezek akadályozták volna a munkát. A görbegerendák két szemben lévő oldalánál két gerendát kinyújtottak, amelyeket erősen rögzítettek. A külső végükbe ütköző csavarokat tettek. A gerendák között kb. 120 cm távolság volt, ezek közé állították fel a bakállványt. A bakállvány két db. 13 m hosszú fenyőgerendából, és egy keményfából készült szemöldökfából állott. A bakot úgy állították fel, hogy a malomfal tövében két 20x20 cm keresztmetszetű és 30 cm mély gödröt ástak, ezekbe állították a bakoszlopokat úgy, hogy az egy kicsit terpeszállásban legyen. A szemöldökfát csavarokkal erősítették fel. Az így elkészült állványt fent kitolták az ütköző csavarokig, majd kikötötték. Az állvány nem volt teljesen függőleges, hanem kicsit a malomfal felé bukóra állt. A szemöldökfára 2 db kötélcsigát függesztettek, egymástól kb. 60 cm távolságra. A széltengelyt görgőkön az állvány alá tolták úgy, hogy az csapjával a fal felé legyen. A tengelyt két kötéllel, két fordító kocsival emelték fel. Mindkét kötelet a széltengely átvésett nyílásán keresztül fűzve erősítették a tengelyhez. A köteleket a tengely hosszirányában egymás mellé végigfektették, majd egy vékonyabb kötéllel farkashurokkal a farcsaphoz erősítették. A kötést úgy készítették, hogy az könnyen lazítható legyen. A köteleket befűzték az állványra függesztett csigákba, majd a földbe ásott két cölöphöz erősített csigákon át a fordítókocsikhoz (tekerőkhöz) kapcsolták. A széltengely a farcsapos végével ment fölfelé. Amikor felért közel a felső csigákhoz, a farcsapon lévő kötő kötelet, a farkashurkot fellazították és ezt fokozatosan tovább engedték, bővítették. Ezáltal a tengely egyensúlyi helyzeténél fogva vízszintes helyzetbe került. Most már a tengelynek csak befelé kellett haladni. Ezt úgy érték el, hogy az állványt a malomfal felé buktatták. Felszerelték a tengelyvánkost és a görgőkerekeket, majd a húzókötelekkel ráengedték a tengelyt. A széltengelyre felékelték a szélkereket, felszerelték a kitámasztó pántokat. A bálványtengelyre felül felékelték a nagydobot, alsó végén a futókereket. A szélkereket úgy kellett beállítani, hogy a fogak ne nyúljanak mélyebben a dobcsövek közé, mint a dobcső vastagsága. Ez itt 5 cm. A széltengely felhúzása a régi időben nagy szenzációnak számított. Valóságos ünnepség volt, hasonlóképpen, mint a régen szokásos temlomharang felhúzásnál. Össze- sereglett a környék lakossága. Mindenki lélegzet fojtva nézte a nagy tengely emelését. A tengely felhúzáshoz 12 főre volt szükség. Két mester fent a tetőzetnél, 2-2 fő a teke- rőknél (fordítókocsiknál), 3-3 fő kötélhúzó. A két mester fentről irányította, vezényelte a többi embert, szigorú fegyelmezettséggel. Ők voltak felelősek az esetleges balesetért. Ezért az összesereglett nézőknek bizonyos körzetben volt szabad tartózkodni. Amikor a széltengely húzás befejeződött, a malom tulajdonosa ünnepélyesen megvendégelte a segítőket, meg az összejött jó komákat, szomszédokat. Előkerültek a csikóbőrös kulacsok is. Ezen a napon már más munkát nem igen végeztek, beszélgetéssel, koccintásokkal fejezték be a napot. 311
