Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
pot helyeztek. Erre az oszlopra egy olyan körbeforgatható „virgulát” készítettek, amely körbe forgatva megrajzolta a fal külső és belső síkját. Ehhez kiásták az alapárkot és megkezdték a falazást. A malom falazatának külső burkolata égetett agyagtéglából készült, a belső része vályogból. A téglaburkolat vastagsága 15 cm, minden második bekötő sor 30 cm. Alapfal, valamint felmenőfal az első emeletig 120 cm vastag. Falazáshoz a téglánál mészhabarcsot, a vályognál agyagból készített sárhabarcsot használtak. Természetesen falazás közben a már előre elkészített ajtó és ablaktokokat berakták. A földszinti padlósíknál a malomépület belső átmérője 640 cm, külső átmérője 880 cm volt. Az ajtók elhelyezésénél az égtájt is figyelembe vették. A hatósági előírás szerint két ajtót kellett beépíteni. Az egyiket nyugati, a másikat kelet-délkeleti irányba helyezték el. A falat három ember rakta. Egy a külső falsíkot, a második a belsőt, harmadik a közbeeső részt. Segítők keverték a habarcsokat és szállították a fala- zóknak. A munkaállványt épületen belül építették. Amikor a falazás elkészült az első emeletig, berakták a födémgerendákat, majd a födémgerendákra állványoztak. Ez így ment, amíg a falazással el nem érték azt a szintet, melyen a befalazó dúcokat kellett elhelyezni. Most már a korábban elkészített alsó ráma (sárgerenda), külső ráma szerkezeteket szétszerelték és azokat darabonként felszállították. Először a befalazott dúcokat a falra felrakták, a csavarokat előre behelyezték. A dúcokra helyezték az alsórámát (sárgerendát), majd a külső rámát, ezeket összecsavarozták. A dúcok közötti hézagot befalazták. A falazáshoz felállított virgulát kiszerelték. Meg kell jegyezni, hogy a virgula forgatását a közben behelyezett födémgerendák akadályozták volna, ezért az iránydeszkákat minden emeletnél rövidebbre vágták, és a merevítő kötéseket is ennek megfelelően módosították. Most a belső vakolás következett. Az alapvakolás agyagból törekszal- mával kevert sárhabarccsal készült. A felső simítást pedig ugyancsak agyag és pelyva keverékéből készített sárhabarccsal készítették. A vakolás befejezése után a födémek padlózása következett. Az első és második emelet padlózását készítették el. A harmadik emelet padozata később a fütókerék felhúzása beemelése után készült. A futókerék (sebeskerék) felhúzásához két darab 13 m hosszú fenyőgerendát ferde síkban a malomfalhoz támasztottak, a felső végeket rögzítették. A fütókerékre két gömbrudat erősítettek, a gerendákat és a gömbrudakat háziszappannal bedörzsölték, ezáltal könnyen csúszott. Kötéllel, csigák és fordítókocsi (28. rajz melléklet, 1. ábra) segítségével felhúzták, majd a második emeletre leeresztették. A bálványtengely felhúzása hasonlóképpen történt. Most már a felső emelet padozatát is elkészítették. Az alsórámába (sárgerendába) a csúszó dúcokat berakták. Felhúzták a csúszóráma darabokat, azokat a végleges helyén összecsavarozták. Felemelték a görbegerendákat és tartozékait, kötőgerendákat, fagerendát, tetőtartó fiókgerendákat, ezeket összeszerelték. Felhúzták és felerősítették a középgerendát (mittligerendát) a mittlitoldásokkal és összecsavarozták. Elkészítették a tető főszaruállást és a tető hátsó részének szarufáit felrakták. A főszaruállás csúcsához egy csigát függesztettek, amelyen felhúzták a szélkereket. A szélkerék felhúzásának módja azonos volt a sebeskerékével. 310
