Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
Először megrajzolták a kerék belső körét, majd a fogak lábkörét, osztókörét és fejkörét. Belső kör átmérője: 152 cm. Lábkör átmérő: 195 cm. Osztókor átmérő: 208 cm. Fejkör átmérő: 213 cm. Természetesen a körök megrajzolása előtt a kerék középpontját kellett meghatározni. A keréklyuk négyzetes alakú, ebbe fenyődeszkát erősítettek és ezen jelölték meg a középpontot. A körök megrajzolásához egy egyenes fenyőléc kellett, melynek egyik végén keresztül ütöttek egy szeget, a másik végén a körnek megfelelően hosszúkás nyílásokat fúrtak. A furatba élesre hegyezett ácsceruzát helyeztek, egy kis ékkel beszorították elmozdulás ellen. A szeget a kerék középpontjába helyezték és beütötték. Ezen forgatva húzták meg a köröket. Az osztókörön végzett fogosztást igen gondosan kellett végezni. Tűhegyes körzővel gyengén a fába szúrva jelölte az osztást. Hogy az osztás pontosabb legyen, célszerű volt azt két irányban végezni. A kiindulópontot hegyes ceruzával megjelölték, majd ettől a ponttól a kör felét jobbra, a másik felét balra végezték. Az osztás elvégzése után a megrajzoláshoz készített vonalzó (2. rajz melléklet, 5. ábra) mellett tűhegyes ceruzával sugár irányban meghúzták a fogvastagságnak és fogköznek megfelelő vonalakat. A rajzolás elvégzése után a lábkörön pontosan körülfürészelték a kereket. A fog közöket kivésték a közdaraboknak megfelelően. Utána a felső keréktányér koszorú elkészítése következett négy vagy több ívdarabból. Ezeket pontosan ráfektették az alsó, már elkészített tányérlapra és ideiglenesen rögzítették elmozdulás ellen. Az alsó tányérról pontosan átjegyezték a fogköz hornyokat, majd felszedték és ezeken is elvégezték a horonyvésést. A fogköz darabokat elkészítették, és annyit helyeztek a horonyba, amennyi csavar szükséges a két koszorú összeszorításához, erre ráhelyezték a felső koszorú ívdarabokat, majd a közdarabokon keresztülfúrták és négylapfejü anyás csavarokkal összehúzták. A többi közdarabot ékszerüen beverték. Minden közdarabba 1,4 cm átmérőjű fúróval befűrtak (nem keresztül) és akácfa szeggel beszegték. A faszegek rögzítették a közdarabokat. A felső keréktányér koszorúra ún. „kerékkoptató deszkát” készítettek fenyőfából. (3. rajz melléklet, 7. ábra) Ez azért volt szükséges, mert a zsákhúzó szerkezet dörzske- reke a futókerékhez kapcsolódott, ez védte a kereket a kopástól. A koptatódeszkát szegekkel erősítették fel. A kerékfogak akác vagy gyertyánfából készültek. (3. rajz melléklet, 9. ábra.) A fogakat sablonosán egyforma méretre készítették, a fogfejeket ledomborították. Vastagságukat úgy készítették, hogy azokat kézi erővel 2/3 rész hosszúságig be tudta nyomni. Amikor minden fog így be lett helyezve, kézi kb 2 kg-os kalapáccsal normál erősségű ütésekkel sorba ütögették. Minden fog egyenletes ütéssel egy ütést kapott. Ez így ment sorba mindaddig, amíg a fogak teljesen helyükön nem voltak. Itt meg kell jegyezni, hogy az ily módon történő fogbeverésre azért volt szükség, mert az egyenkénti fog teljes beütése a kerékfogosztás pontatlanságát idézte volna elő. Esetleg a közdarabok eldeformálódtak volna. A fogtávolságok ellenőrzésére a beosztásnak megfelelő módlát készítettek (3. rajz melléklet, 13. ábra) A fogfej lekerekí- tése üzemelésnél - kisebb pontatlanság esetén is - zörejmentes működést biztosított. 305
