Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
1. ábra A szélmalom építése A felvágott anyagokat épületben raktározták el, naptól védve szárították. A napon való gyors szárításnál az anyag megrepedezik, és hasznavehetetlenné válik. A szárítás legalább négy-öt évig tartott, főleg azon anyagoknál, melyből a hajtómű készült. Ácsmolnár összefüggő szakma volt. A molnárok büszkék voltak a szépen kidolgozott malomalkatrészekre. Különös gondot fordítottak a hajtószerkezet készítésénél a lapolásokra, illesztésekre. A fogaskerekek készítése igazi mestermunka volt. A bálványtengely (1. rajz melléklet) tölgyfából készült. A tengely alsó és felső végébe vasból csapot erősítettek. Az alsó végébe készült csapot ráforrasztott acélheggyel látták el. A csapokat fából készített leszorító ék segítségével, húzópántokkal rögzítették. A bálványtengelyt nevezték sebes tengelynek, vagy királytengelynek is. Sokszor díszes népművészeti faragásokkal látták el a régebbi típusokat, főleg az alulhajtós malmoknál. Alulhajtós malomban minden őröltető látta a díszes bálványtengelyt. Futókerék (sebeskerék) (2., 3. rajz melléklet) készítése igen pontos munkát igényelt. A kerékgerendákat szép simára, pontos méretre gyalulták, majd szoros illesztéssel összelapolták, és négylapfejű csavarokkal összecsavarozták. A csavarfejeket besüllyesztették. Két szempontból volt fontos a csavarfejek besüllyesztése: először szebb, simább volt a kerék felülete, másodszor a csavarok meghúzásánál nem fordult meg a csavar. Az összelapolt kerékgerendát bakokra vagy gerendákra helyezték és azt pontosan vízszintbe állították. Most már a keréktányér lapokat kellett elkészíteni. A tányérlap négy darabból készült, melyek rálapolással és csavarokkal lettek felerősítve a gerendákra. A tányérlapokat olyan méretben kellett készíteni, hogy a kerékfog fejkörét is fel lehessen rajzolni. Jelen esetben a fogak száma: 99 db. Fog vastagság: 3,5 cm. Fog osztótávolság: 6,6 cm. Fogköz távolság: 3,1 cm. 304
