Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
Napjainkban a technika világában élünk. Nagy rohamléptekkel halad, de a malomiparban sok újítást nem tudtak felmutatni. A sötétebb dercék és töretkorpák kiörlésénél próbálták a hagyományos kiörlőkövet mellőzni. Kísérleteztek többféle kiörlőgéppel, de jobb eredményt nem tudtak elérni, mint a jól megválasztott és jól kezelt kiőr- lőkővel. Az ősi kézi malomkő még a XX. század első felében megtalálható volt a háztartásokban, kősó őrlésére használták. A szélmalom építése A hely kijelölése Nálunk Magyarországon az Alföld sík területe volt alkalmas a szélmalom építésére. A molnárnak több szempontot kellett figyelembe venni az építés előtt. Ismernie kellett a gyakori szélirányt, mely nálunk észak-északnyugati. Figyelembe kellett venni, hogy ez irányban nagyobb erdő, fa a közelben ne legyen, mely a széljárást akadályozza. Lehetőleg magasabb dombocskát kellett kijelölni, mely a malmot magasabbra emelte. A magasabb légrétegnél egyenletesebb a légáramlás, ezáltal a malom fordulata is egyenletesebb. Ezen kívül forgalmasabb útvonal mellé kellett építeni. A malom szerkezetének készítése Kezdetben a szélmalmokat, mint más egyéb meghajtású malmot a földesurak építtették. A molnárok általában szegény emberek voltak. A földesúmak bérben, kevés készpénzért, de inkább természetbeni juttatásokért dolgoztak. A malmokat molnárok, malomácsok építették. A szélmalom ellentétes sorrendben épült, mint más malom. Először a belső hajtóművet kellett elkészíteni. (A malomfal építése közben rakták be a meghajtó szerkezetet.) A meghajtó szerkezet készítéséhez sok nagyméretű tölgy és szilfa anyagra volt szükség. A mi Alföldünk ilyen anyagban elég szegény volt. Horvát-Szlovénia gazdag volt ilyen faanyagban, tölgy és szilfában, főleg innen szállították szekereken a szükséges anyagot. A malom építésénél már a XIX. században bécsi hüvelyk hatososztású öl, sukk, zoll, mértékegységet használtak. A XVIII. században ’’halasi régi pózna” mértékegység is ismeretes, mely négyes osztású volt. A XIX. század második felében épült szélmalmoknál ez a mértékegység már nem található. A Németh Buhin Ferenc-féle szélmalom felmérésénél a ma használatos metrikus mértékegységet használtam. Amikor ez a malom épült 1902. évben, abban az időben még használatos volt a bécsi öl, zoll mértékrendszer. A faanyagokat, fűrészárukat bécsi zoll-ban mérték (egy bécsi zoll = 26,34 mm). A hajtómű elkészítése előtt meg kellett határozni a szélmalom főbb méreteit. Ennek alapján szerezték be a szükséges faanyagot. A faanyag kiválasztása még az erdőben lábon álló fák közül történt. íves idomdarabokhoz szükséges anyagot lehetőleg görbe fákból választották, ezáltal az elkészített ívdarabok statikailag szilárdabbak voltak. A nagy rönköket kézi íurészeléssel vágták fel a megfelelő darabokra. (1. ábra) 303
