Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
lamra tette a kezét és azt mondta: Hagyja el öreg, ne jajgasson, hiszen úgy képzelje el, mintha már otthon volna. Ilyen ember kellett volna nekünk már régen, akinek malma van, mert annak van lisztje, kenyere, de még füstölt sonkája is. A főhadnagy úr már írta is a szabadságos levelet és én jöttem is hazafelé. Mikor másnap reggel Pestre értem, csak akkor vettem észre, a nagy örömtül, hogy a tegnap reggeli feketekávét már régen feldolgozták az emésztő gépek. Hej, Magyarország, mégiscsak jó ország vagy te, mert itt van ennivaló. Itt Pesten olyan darab lekváros buktát vettem az állomásnál egy nénitől öt koronáért, hogy négy falatba sem bírtam lenyelni. De már ilyent Bécsben nem is látni, nemhogy enni lehetne. Az első vonatot hazafelé lekéstem, a bécsi vonat késett, így csak este értem Halasra. A Hováncsekékhez benéztem, ők nem akartak kiengedni éjjel, mert az utak a sok víztől járhatatlanok, és eltévedek. De én mondtam, ha víz helyett harminckét fejű sárkányok vannak is az úton, én mégiscsak kimegyek. Hát legalább egy botot adnak. No azt nem bánom! így aztán a görbebottal neki indultam az útnak a Család felé! Hó volt sok, mindenütt, az utakon víz, de azért én szerencsésen hazajutottam. 297
