Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Mellékletek

Hát ez a Jaksa komám bújt be a putrinkba: „Hogy vagy Németh komám. Megösmertem a hangodat, hogy káromkodtá. Vizéé vótam, tudod a forrásná. Nem iszó?”

Hagyd el pajtás, két napja nem ettem, éhes vagyok, van konzervem, de kenyerem nincsen, most melegítem ezt a kis húst, és ha megettem, akkor jó lesz a forrásvíz. „Megájj komám, van neköm egy kis könyerem, majd adok.” Avval el is ballagott, s egy perez alatt már hozta is azt a darabka kenyeret, melyet én jóízűen elfogyasztottam a konzervával és el is aludtam.

Másnap 1917. január másodikán felébredtem, megittam a kávét úgy kenyér nélkül és hozzáfogtunk az ágyúkat leeregetni a hegyről, mert éjjel az a parancs jött, hogy a mi helyünkbe jön más üteg, mi pedig elmegyünk Bécsbe, kapunk más ágyúkat.

Tehát az ágyúkat leeregettük, összepakoltunk. Délután két óra volt, megettük az ebédet és útnak indultunk Domavatra felé. Megjegyzendő, hogy már három éjjel és két napja vagyok a fronton, de olyan csend van, hogy még egy puskalövést sem lehetett hallani.

No de most már lehet hallani ágyúbőgést. Másodikán éjjel tíz óra táján, a Bisztricza folyó mellett megálltunk pihenésre. Hó van nagy, hideg még nagyobb, ott a folyó partján térdig érő hóban, csikorgó hidegben, 20-25 fok a hideg, itt meghálunk, ez a parancs.

Valamikor egy évvel előbb falu volt azon a helyen, most hó, a hóból néhol kiáll egy-egy üszkös gerenda darab, ez mutatja, hogy falu volt itt, és még egy furcsa alkotmány, mely véletlenül épen maradt. A falubeli oláh legények és lányok ezen az alkotmányon mulattak ünnepnapokon. Ezelőtt húsz évvel Budapesten a Városligetben is volt egy ilyenféle ördögmalom. Két oszlop leásva, azon keresztül egy tengely, ilyenformán nézett ki.

Elgondolkodtam azon, hogy hol lehetne éjjeli szállást csinálni, ahol nem kellene a hóban feküdni, de sehol semmi nem látható. Elhatároztam, hogy járkálni fogok egész éjszaka.

Először is elmentem megnézni azt az ördögmotollát. Hát amint odaérek, látom, hogy egy nagy hórakásból nagy hordó abroncsok, és szenes gerenda végek állnak ki. Közelebb megyek, hát látom, hogy egy összeomlott ház maradványa, melyet a gránátok felgyújtottak és összedöntöttek, tehát nem hórakás volt, hanem hólepte házrom, még egy nyílás is sötétedett rajta. Bebújtam a nyílásba és a zseblámpával megvilágítom és milyen nagy öröm, egy pince. Tehát van éjjeli szállás, itt, ha tüzelünk, nem lesz olyan hideg, mint odakint és nem is a hóban kell lenni.

Hamarosan nekiálltam a takarításnak. Kevés kőtörmelék, égett hordóabroncs, ezeket kidobáltam én hamarosan, hanem volt még más tárgy is, az már elég bőven találta294

Ördög malom, 1916