Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
időnk a debreceni vér cívisek kilakoltatására, mert hát lakó volt elég. A kellemetlen az volt benne, hogy élelmezni kellett őket, mert több mint bizonyos, hogy valamennyien ezredesi ranggal dicsértük azt a bizonyos bíró viseltképü öregurat, akinek a jóvoltából létezik ezen tetü légió. Hanem azért mégiscsak Borgóra értünk mi 30-án éjjel 12 órakor. A havas eső esik, és mi várjuk, hogy reggel legyen, mert Borgó vágállomás. Vasutat építeni már nem alkalmas a talaj, a háború előtt is volt innen kocsiút Bukovinába, az úgynevezett borgói hágó, de az most nem elég, mert néhány százezer főből álló hadsereg részére kell itt élelmet, lőszert és emberanyagot szállítani. A másik útra, melyen lehetne, a muszka rátette a bakancsát. Tehát a háborús technika szült itt egy motoros hegyi vasutat, mely segíti lebonyolítani a forgalmat. Ez a vasút olyan helyeken megy keresztül, hogy azelőtt az égi madárnál és az erdei vadnál egyéb élőlény még nem járt ott. Ezerhétszáz méternél magasabban jár, mikor megkezdi a lejtést Bukovina felé és megy olyan őserdőn keresztül, hogy ölesnél vastagabban vannak a vén kidőlt fák egymás tetején, hogy egy gyalog embernek elég volna egy nap alatt 2-3 kilométert elmenni benne. És a háború ezt is, mint sok más lehetetlennek látszó dolgot, lehetővé tette. Ott kattog a kis motoros vonat fent a felhők közt az ő hat kocsijával, valamennyi kocsinak minden kerekét külön meghajtva villamos árammal. Vannak helyek, ahol nagyon meredek az út, hogy olyan lassan megy, hogy majd azt hiszi az ember, hogy már megáll. A motor kipufogó csöve izzó piros, de azért csak megy lassan előre. Végre reggel lett. Reggel kezdenek a motorosok indulni Borgóról Domavölgybe, ez már Bukovinában van. Ott már újra van megint rendes vasút. Tehát a motoros Borgó és Domavölgy között közlekedik őserdőkön és örök havasokon keresztül. 31-én reggel motorosra felálltunk, mert oldala van, de teteje nincsen és egy kocsiba annyi embernek kellett bele állni, amennyi állva elfért benne. Lent a völgyben Borgón eső esett kevés hóval, de amint a motoros mászott velünk feljebb, ott már csak hó és később, mikor már jól fent jártunk ott nem esett semmi, hanem csikorgott és a ruhánk csonttá fagyott rajtunk. Borgón azt az utasítást kaptuk, hogy Domakandréniban majd utasítanak tovább. Délután 3 órakor értünk Domavölgybe, itt átszálltunk a vonatra és Domakandréniba érve azt az utasítást kaptunk, hogy Domavatrán kapunk útmutatást. Ez a vonat eljárt Kirlibabádig, de Domakandrénitól Kirlibabádig csak éjjel járt sötétben lámpa nélkül, még csak jelzőlámpát sem használt, mert a muszka sógor, ha meglátta, hát oda dobott valamit. Domakandréniban kaptunk rántott levest. Nagyon finom rántott leves volt, noha lábfájást szoktam kapni tőle, de most az egyszer jól esett, igaz hogy még Désen ittam feketekávét, és azóta nem foglalkoztam semmiféle étkezéssel. Mikor besötétedett, szép lassan és csendbe elindult a vonat velünk az olyan sokat emlegetett Domavatra felé. Akik csak idáig jöttünk, külön kocsikba ültettek bennünket. Mikor egyszer megállt a vonat, a kalauz beszólt, hogy Domavatra, kiszállni, olyan csendesen beszélt, mintha 290
