Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
A mostani utazásunk alatt az étkezéssel nem volt sok bajunk, mert hát ennivaló helyett napi három koronát kaptunk. Tehát 23-án délelőtt 10 órakor elindultunk a Keleti pályaudvarról és Szolnok, Püspökladányon át Temesvárra értünk éjjel 11 órakor. 12 órakor beszállunk egy negyedik osztályos kocsiba, melynek ez a felirata: 40 man, 6 Pferde. Hogy a Pfrede társaság nem régen szállt ki belőle, azt igazolta a hagyaték, melyet fél lábszárig érő mennyiségben hagytak ott. Ebből azt is megállapítottam, hogy elég sokáig lehettek lakói ennek a hajléknak, melyet mi így - hagyatékkal együtt - megszállunk, mert a mostani evőtakarmány viszonyok mellett sok időre volt szüksége a nemes Pfrede társaságnak, hogy ennyit tudott ürülni. Mint az előbb mondám, megszálltuk a hajlékot úgy, amint volt. Kezdetben nemigen tetszett a fekhely, de utóbb mégiscsak hasznát vettük, mert némi meleget adott, mert hát a melegágyat is ilyenféle hulladékkal szokták készíteni. Temesvártól már nagyszerű volt az utazás, mert egy tehervonatihoz csatolták a mi szalonkocsinkat. Az elcipel bennőnket egy darabon és egy állomáson otthagyott. No de jött egy másik, az aztán elrohant velünk olyan sebesen, hogy az oláh gyerekek ott jöttek az ajtó iránt és ránk öltögették a nyelvüket. így aztán Bánfihunyad érintésével 25-én délután 3 órakor érkeztünk Kolozsvárra. No itt már aztán gyöngyéletünk lett, mivelhogy Szent karácsony lévén, kaptunk enni is húslevest, húst, babfőzeléket és kenyeret is. Még karácsonyi ajándékot is kaptunk, 5 db szivart, 30 cigarettát, 1 zsebnaptárt, 3 levelezőlapot, egy iskolában elég jó éjjeli szállást. Másnap reggel rántott leves, ebéd káposzta, útravalónak egy darab kenyér és szalonna és délután 4 órakor útnak indítanak bennőnket személyvonattal Debrecenbe. 27-én reggel 5 órakor meg is érkezünk a kálomista Rómába, átvezetnek bennőnket a városon, ott a gyűjtőhely. Itt naponta megfordul 6-7 ezer ember, innét irányítják őket a csapatok után. Retkes deszka barakok, de ami a fő, tetű! Ezek vannak elegen. Minket is útba igazítanak Borgóra, el is látnak 2 napi élelemmel, fejenként 3/4 kenyér, 2 db lókolbász, de mivel soványak a lovak, kevés hús van rajtuk, hát a kolbász tölteléke meg van hamisítva krumpli és még a Jehova tudná megmondani, miféle anyaggal. Hanem ami hús volt benne, az aztán valami szilaj harczi mén lehetett, mert egy kis darabot ettem meg belőle, de a giliszták alig bírták lefülelni. Már kétségbe voltam esve, hogy kiugrik a gyomromból, de mégis lecsendesült, igaz hogy két korona ára valamiféle folyadékot, melynek az volt az üvegjére írva Rum, a nyakába öntöztem. Este kimentünk a vasúthoz, itt egy raktár félébe vezettek bennőnket. Azt mondták, itt alhatunk egyet, mert a vonatunk 2 óra után fog menni. Le is telepedtünk, de aludni, nohát ahhoz már erősebb emberi szervezet kellett volna, mint az enyém. Mert előjött azon vereskeresztes légió, mely a hátán viseli a keresztet és nem az a hivatása ebben a világháborúban, hogy a szegény harcosok vérét elállítsa, hanem hogy kiszíja. Tehát mint mondom, előjövének és szivattyúzának. Mikor az ágyúbőgéstől a föld megremegett és a fejem felett üvöltő gránátoktól a levegő sírt, akkor ott lehetett aludni, de itt ezen légiótól nem. Végre 28-án reggel 4 órakor vonatra szádunk és elindulánk. Még 28-án reggeltől 30-án estig, még a vonat Nagykároly, Zilah, Dés érintésével Borgóra ért, addig volt 289
