Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
legetve. Nekem most nem kell semmi, valami émelygő és fájdalomhoz és éhséghez hasonló remegést éreztem a gyomromban. Elővettem az ennivalóm, volt minden. Szegény anyuskám ellátott minden jóval, de hiába, nem akart lemenni a torkomon semmi. Most megint az előbbeni foglalkozásomhoz kerültem, újra egészségügyi szolgálatom lett. Volt egy tüzér Göthl Rudolf, állítólag idegsokk és elmebaja volt neki, nappal őrá kellett vigyáznom, hogy el ne szökjön. Előbb egy fiatal szanitécre volt bízva, de elszöktette, és most énrám bízták, de bizony én sem soká lettem felügyelője, mer’ egy alkalommal a többiek elmentek szénért, és én magam maradtam. Az egyik beteg kért egy pohár vizet, az alatt az én Göthlim odább állt és megint másra bízták. Ettől kezdve a lovaknál teljesítettem szolgálatot. Már lassanként beletörődtem, közeledett a karácsony. Fel lett olvasva parancsba, hogy minden ember fog kapni szabadságot, fele karácsonyra, a másik fele újévre. Ami a harctéren lévő ütegekhez kellett pótlás, azt összeállították, én ezekből kimaradtam. Az egyik csapat az olasz harctérre már el is ment, a másik csapat, 20 ember, az orosz frontra, az még itthon van. A legénység fele tényleg kap hatnapi szabadságot karácsonyra, azok el is mennek. Én is nagy boldogan megírom, hogy újévre hazajövök, a levelet bedobom. December 22-e van délelőtt 11 óra, az orosz frontra menő társaság is fel van szerelve, ma délután indulnak. Egyszer csak kiabálják a nevem, előjövök, hát oda dobnak elém egy nyaláb ruhát, öltözzek azonnal, mert a beosztott szanitész rühes, az nem mehet a harctérre, a többi szabadságon van, tehát nekem kell bemennem, de siessek, mert már menni kell a vonathoz. Most hát rendbe lettem az újévi szabadsággal. Egyik pillanatban kiizzadtam, de a másik pillanatban elkáromkodtam magam. No az Anyátok is.. .ét, majd nem leszek hát én rühes, ide azt a rongyot, had veszem rám és mehetünk. Az a másik kétszáz koronát adott a szanitész füremek (egy zsidó volt) és ettől lett rühes, de nem a zsidó fürer lett rühes a kétszáz koronától, hanem a dögészkoma. Olyan gyorsan ment a dolog, hogy még egy levelezőlapot sem írhattam. Délután 4 órakor már döcögött velünk a vonat, éjjel 12 órakor Budapesten a Keleti pályaudvarnál voltunk. Itt is bebizonyította az emberiség Darwin azon állítását, hogy az ember a majomból alakult át emberré, mert most évmilliárd után is valóságos állat. Egy század bosnyák katona volt kivezényelve a rendben tartásra, de puskaaggyal sem bírták megmagyarázni a népnek, hogy most csak Szolnok felé lehet beszállni és nem Fehérvár felé. Bizony elég emberül használták a bosnyák komák a puskaagyat, mégis agyontiportak. Három halálosat meg tudomisén hány ájultat vittek el a mentők. Másnap 23-án délelőtt 10 órakor mentünk csak tovább, innét írtam haza, hogy már nem jöhetek hozzátok újévre. De Pestről már csak 19-en mentünk tovább, mert egy Kis János nevű hajtó tüzér úgy gondolta, hogy ő sokkal kellemesebben fogja tölteni a karácsonyi és újévi ünnepeket a családja között, mint a mi társaságunkban, szépen meglógott és két hét múlva utánunk jött. 288
