Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)

Mellékletek

Benke Tibor: Eladó a Mérges*

„Katalin napja következett. A halasi vásárállásra teméntelen marhát hajtatott fel Német Buhin Mihály gulyásfejedelem. Megkezdődött az »őszi szétverés«. Felgyülekezett »a gazdák eleje« is, hogy jószágát ki-ki átvegye és hajtassa a saját »téli állásába«. Némelyik 80-100-120 darab marhát. Válogatott lovakon jöttek, hiszen nyolc-tíz lovat akármelyik akármikor »kihívhatott a kezes ménesből«. Neves emberek siettek erre a vidám napra, mert a szétverés nem mehetett végbe áldomás nélkül. Meg is érdemelték azt a pásztorok, bujtárok. No meg ilyenkor rendszerint kínálkozott egy kis fér- fívetélkedés is. Heréit »paripalovaikon« ott »feszelögtek«: Ménküütötte Rébék, aki 80, Rákosi Bacsó, aki 65, Furfangos Bábud Béni, aki 40, Fődkereső Csapi, aki 24, Hámszorító Gyenizse János és Kajveru Sándor, aki 20-20 darab marha átvételére nyergeitek. Ha tán nem is a legmódosabbak, de csupa nevezetes férfiú. »Veti embör« mindmegannyi, akik kényük kedvük szerint pusztították a napokat. Volt köztük olyan, akinek tizenötitcés kulacs kotyogott az oldalán. A kulacsok még itt a gyepen ürülnek, de az igazi áldomást az Ürgésben isszák meg, ahol a nagyivóban a hosszú, kecskelábú asztalt, amely körül akár kétszázan is »helyet foglalhatnak«, már pitymallatkor elkészítették. Ebben az ivóban a minap a díjbirkózó komédiást Czirok hadnagy úgy vágta a söntés falához, hogy az »zuhantában három oszlopfát kitört«.

Minden arcon vidámság, jó mulatság váradalma, csak éppen Német Buhin Mihály, a gulyásfejedelem vágja szügyibe a fejét. Meg is kérdi tőle Rákosi Bacsó:- Hát kend mért kókkadt?- Má hogy mért? Odanézzen kegyelmed. Azért!

Ebben a pillanatban röppent be a vásárállásra Függős Gyenizse Gergely pan- durhadnagy »Mérges« nevű paripalován.- Mit nézzek a hadnagyon? Baja van kendnek vele?- Nem a hadnagy, de a Mérges ló fekszi az én gyomromat.- Hogy-hogy?- Nézze meg kegyelmed azt a lovat. »Szíjjhátú, kányaszőrű, tejfölbehágott kesely paripaló, kissé szárcsa«. A balotai ménesnél nőtt fel Isztrongaliklábú Csülkös Váci Matyi számadóságában. Az egész jászkún kerületben nincsen olyan »futós«, olyan »ugrós« ló. »Még a nyúlat is el lehet verni róla«.- Hogy kerüt a hadnagyhó?- Hát nem tudja kegyelmed? Benyák kisteleki betyáré vót, akit Kisteleken »szorítottak mög« Szél József és László Sándor hadnagyok. Orsai főbíró köttette fel két éve, itt Halason.- Az a Benyák, akinek a testit éjszaka a társai lelopták az akasztófárú és még ma sem került mög?- Avvót.- Azután mit akar kend azzal a paripalóval?

*Nagy Czirok László néprajzi gyűjtésének adatai alapján írta Benke Tibor. Pesti Napló 80. évfolyam

210. szám 1929. szeptember 17.

277