Németh-Buhin Klára: Németh-Buhin krónika - Thorma János Múzeum könyvei 25. (Kiskunhalas, 2007)
Mellékletek
Nagy Szeder István: Az időjárás múltjból* 1740-1741. évek között rettenetes nagy tél volt, a Duna fenékig befagyott, vizet a szabadban nem lehetett találni még a kutakban sem. Sok ember s még több állat fagyott meg. 1774-1775. közti télen a Duna december végétől február közepéig be volt fagyva. 1780-ban április 7-én az orkánszerű szélvihar sok jószágot pusztított el Halason. 1782-ben megismétlődött az orkán. 1783 júliusában meglepték a vidéket a sáskák, s a növényzetet megsemmisítették. 1784 tavaszán ismét fellépett a sáska, de a seregélyek elpusztították őket, úgyhogy a seregélyek üldözését nagyon szigorú büntetés terhe alatt megtiltották. 1794 nyarán nagy szárazság, a rákövetkező tél pedig olyan szigorú volt, hogy fele jószág eldöglött. 1795 tavaszán kenyeret osztottak ki a szegénység között. 1797-ben az előző évi szárazság növekedett, a tavak kiszáradtak s kitűnő bor termett. 1800. Nagy tél, az ácsok itt szorultak. 1807. április 18-20. közt irtózatos fergeteg; 867 állat megfagyott a halasi határban. 1808-ban ínség a rossz időjárás miatt. 1815-ben a szükség még mindig nagy. 1816. január 28-29. közti förgeteg oly károkat okozott Kiskunhalason is, amilyenre példát sem tudunk mutatni. 1860-ban június közepén szélvihar, amely Hatházi Sándor szélmalmát összetörte. 1863-ban nagy szárazság volt, amely a ma még élő öregek előtt elfelejthetetlen azon esztendő nyomorúságos szűk volta miatt. Az előző tél nagyon kellemes enyhe volt, hó nélkül, tavasszal a száraz szelek még az állóvizeket is kiszárították, úgy, hogy még a zsombékos semlyékek sem zöldültek ki, s a legaljasabb és szikesebb földeket is a kutyatej verte fel. Június 3-4-én a szőlők elfagytak, s egyébként is sok kárt tett a fagy. A gabonavetésből, ami itt-ott beért volna, azt meg elpusztították a szücskök, amelyek nagymértékben felléptek. Az ínség magas fokra hágott, mert a munkásosztályt nem lehetett foglalkoztatni, sem kukorica csősz, sem kaszás nem kellett. A jószág ára lezuhant, úgy hogy az előző évben 200 frtot érő két ökör 50-60 írtért, 60-80 frtos ló 6-8 írtért volt kapható. A juhoknak hat frt helyett egy frt volt az ára darabonkint, bárányt már harminc kr-ért lehetett venni - viszont a takarmány és terményárak a magasba szöktek. Még az volt a szerencse, hogy az őszi és téli hónapok esőzései a legelőket helyrehozták, s a kiszáradt nádasokból a kutut kitakarították fűtőanyagnak, úgy hogy a csekély szalmakészlet takarmány célra maradhatott meg. A szegénység nagyon jól keresett a kutuvágással, mert egy nap több mint két kocsival bírt egy ember összetakarítani, s 80-100 kr-ért adták el kocsiszámra. A száraz nyarat rettentő kemény tél követte, amely karácsonytól Pál-napig tartott, s a kései vetések közül még a rozs is kifagyott. * Nagy Szeder István: Kiskunhalas város története IV. 1935. 103-105. 274
