Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

A második kategóriában a motívum ábrázolását az ábrázoló szubjektív (esetenként - tudatosan szubjektív) látása befolyásolja. Ez a csoport az igények és felfogások gazdag spektrumát öleli fel, az emlék és az úgynevezett művészi fotóktól és riportoktól kezdve egészen az utánalkotói interpretációig.

A következő kategória: amiként az egyén gondolkodik.

A magunk szempontjából nézve a fotótechnika „felsőfokú” ismerete magától értetődő előfeltétel. Nyilván a későbbiek során is fontos szerepet játszik, de akkor már nincs nagyobb jelentősége, mint egy író golyóstollának vagy számítógépének.

A dialektikus képnyelv folyamatát az absztráció ábrázolásának szánjuk. A dialektika klasszikus, Platón-féle felfogása szerint a beszéd és az ellenbeszéd váltakozása, amely új, a feltételes igazság felé törő gondolatokat ébreszt. Itt maguk a képek folytatnak egymással párbeszédet, vagy maguk a motívumok - ahogyan a képeken is - a tartalmukhoz alkalmazkodó tulajdonságokon keresztül (pl. formális, ritmikus, dinamikus, strukturális stb. tulajdonságok).

A konfrontáció együtt haladó és ellentétes megnyilatkozásával logikus folyamatként vezet egy téma vagy kompozíció létrejöttéhez.

A dialektikus képnyelvben maguk a képek vagy pedig a képekben rejlő komponensek a mondatok, mint ahogy egy költeményben is egy mondat vagy egy verssor része az egésznek. Maguknak a komponenseknek is megvan a saját konkrét tartalmuk. Több komponens értelemszerű összekapcsolásával nyerünk - mint költő a sorok között - új tartalmat, egy absztrakt gondolatot.

14