Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

Ha az alkotóan tevékeny egyén (alkotóművész) alakításában érzékfelettit kíván ábrázolni, és ezáltal érthetővé tenni, csak a konkrét eszközökkel történő kifejezés lehetősége marad meg számára.

A dialektikus képnyelvvel mint a sok lehetőségek egyikével szeretnénk az absztrációt demonstrálni. Ennek a szándéknak megvalósításához szükséges, hogy először is egy erre a célra alkalmas időszerű médiummal, a fotográfiával foglalkozzunk. A fényképezésnél a tárgyak, jelenetek stb. ábrázolásának technikai eszköze a fényképezőgép. Magasabb fokon lehetőség nyílik arra, hogy a fényképezőgéppel optikai impressziókat közöljünk. Hiszen a motívum vagy a jelenet a mindenkori fényképezőtői, feladatától, hangulatától, felfogásától függ. A fényképész teljesítménye - már virtuóz technikával alátámasztva - interpretációként fogható fel, tevékenységét - miként a színészét, a karmesterét stb. - utánalkotásnak tekinthetjük. De a tárgy mindig csak a kiválasztott motívum marad, mégha nagyon eltérő módon hangsúlyozzák is tulajdonságait.

Több kritikus véleménye alapján a fényképezés technikájával és alakításával ezen a szinten - úgy tűnik - elérte a művészi kifejezőkészség határát. Analízisünkön azonban egy továbbvezető teória alapszik. Ezért a hipotéziseket lehetőség szerint mellőzzük és bizonyítási alapul a gyakorlati példák is szolgálhatnak.

Ha a fotográfiát a müvésziség szempontjából különböző kategóriákra bontjuk, megállapíthatjuk, hogy az első kategóriában úgy fényképeznek, ahogy a fényképezőgép látja, persze a műszaki berendezés kifogástalan ismerete a pontos tárgyi ábrázolás előfeltétele.

13