Köves Iván: Absztráció - Thorma János Múzeum könyvei 24. (Kiskunhalas, 2007)

talom maga a benne rejlő forma (ld. fauvizmus, kubizmus). Tulajdonsága a forma hangsúlyozása a szellemi tartalommal szemben, és a külsőségek túlzott kiemelése.

Az absztráció szóalkotás értelemszerűen az absztrakció filozófiai kifejezésére vonatkozik, amely a megismerési folyamat fontos része: az érzékitől, az érzékeléstől az értelmi felfogáshoz szükséges átmenetben játszik szerepet. Amikor Platón az absztrakció kifejezéssel foglalkozik (Állam VII. 14.) megállapítja: „a felismeréshez szükséges, hogy egy elgondolást fogalmilag elkülönítsünk az összes többiről.” Ráció alatt nyilvánvalóan értelmet, észt értünk, és ezt tekintjük folyamatunk kiindulópontjának. Az igazság kritériumát a racionalizmus kizárólag a gondolkodásban keresi. A racionálisan alkotó eljárást nevezzük absztrációnak - ennek folyamatában meghatározó a gondolat, amelyet kiszolgál a virtuóz technika és az integrált forma.

Szeretnénk megállapítani, hogy az absztráció fogalma semmiképpen sem egyenértékű a művészi alakítással. Számunkra a szellemi alkotás éppúgy létezik, mint a művészi alkotás. Művészi alakítás alatt azt értjük, hogy az alkotó munka során minden rendelkezésre álló technikai és kézműves eszközzel megfogható tulajdonságokkal ruházzuk fel az alkotást. Ezek a mű jellegzetes egységét szolgálják, mégpedig a mag külső alakjaként, mely éppen általuk nyeri el teljes jelentőségét.

12