Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
lány, mögöttük a vőlegény egy vendég lánnyal, továbbá a vendégsereg és végül a zene, ez alkalommal „trombitás banda” formájában. Indulók hangjával érkezett a menet a menyasszonyos házhoz, ahol a vőfély beköszöntőt verselt, majd kikérte a menyasszonyt és elmondta a búcsúztatót is szülőktől, testvérektől, rokonoktól, lánypajtásoktól. A vőfélytől elvették az üveget és kalácsot és újat adtak helyette. A vőfély összeállította a megbővült menetet: az elöl menő vőfély után a két násznagy a feleségeikkel, két koszorúspár, majd a menyasszony egy vendég legénnyel, mögöttük a vőlegény egy vendég lánnyal, két koszorúspár, majd a vendégek párosával, hátul pedig a banda. „Ilyenkor is trombitás banda kisérte őket”, de a templom közelében lemaradtak. A vőfély a sekrestyében a harangozónak adta az üveg bort a kaláccsal (mióta „Vőfély Börcsök” emlékszik, ez mindig a harangozóé volt). Az egész menet bement a templomba és beült a padokba. A két násznagy a sekrestyében írta alá a hivatalos papírokat. Ők fizették a templomi világítást, orgonaszót és az éneket. Volt eset Dorozsmán, hogy a menyasszony az oltár előtt szökött meg vőlegényétől. Ekkor egy koszorúslány ajánlkozott menyasszonynak. A vőlegény szégyenében és haragjában elfogadta, meg is esküdött vele. Jó házasság volt. A pap az ajtóig kézenfogva vitte az új párt. Ahogy kiértek, a násznép össze- csókolódzott a menyasszonnyal. A kialakuló menethez csatlakozott a zenekar és indulókat játszva kísérte a vő- legényes ház felé. Ilyenkor a tréfakedvelő asszonynép sok aprópénzt gyűjtött cserépfazékban, s azt egy óvatlan pillanatban a vőfély előtt a járdához csapta. A bámészkodó gyerekek egymás hegyén-hátán tolongtak a szétguruló aprópénz után, s a vőfély ragyogó csizmáját is besározták, összetaposták. Tanyai lakodalmasok a kocsijaikon be- és kifele „zászló”-t vittek a vőlegény és a menyasszony kocsiján. Legény tartotta (nem koszorús) a rudat, amelynek végén két színes kendőből összevarrott lobogó lengett. A vőfély a vőlegényes háznál beköszöntötte az új asszonyt, s a násznép táncra perdült. Sátoros lakodalom ritkán volt, ilyenkor két kályhában tüzeltek. A tánc a vacsoráig folyt. Vacsora előtt a díszes öltözetű vőfélynek újabb borosüveget és fonott kalácsot adtak, s ő egyedül elment a „kárlátosok”-ért, akik a menyasszonyos háznál gyűltek össze. Beköszöntött és meghívta őket a vőlegényes lakodalomba. A háziak borral kínálták, ők viszont a vőfély üvegéből ittak s a kalácsát ették. A „kárlátósok” ajándékokkal megrakodva megindultak a vőlegényes ház felé. Vittek széket, képeket, zsírosbödönt, tésztafélét stb. „Nagy cipekedéssel vannak”. Az érkező kárlátósok elé az egész násznép kivonult, s a zene 4-5 házzal eléjük ment. Az új rokonok nagy csókolódzással üdvözölték egymást, majd az egész násznép bevonult az udvarba. A menyasszony és a vőlegény a konyhába ment, lavórba vizet öntöttek, s a menyasszony egyenként megmosta a vendégek kezét, a vőlegény adta hozzá a tö83
