Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

10. Lalodalmi csoportkép. Kiskunmajsa, 1930 körül Wedding party. Kiskunmajsa, c. 1930

nekar azonban csak a templomtér széléig követhette a menetet, itt meg kellett állnia és csak a visszatérő menethez csatlakozott újból.

A vőfély a két násznaggyal bement a paphoz, leadta az üveg bort a „rostélyos kalács”-csal (ez a szokás 1894-ben megszűnt, valószínűleg a parókia intézkedésére), majd az egész menet bevonult a templomba. Bent a násznagyok bőkezűségéhez mérten orgona szólt és a kántor énekelt, majd a szertartás végeztével a menet újból összeállt és megindult a vőlegényes ház felé. A templom körül nem táncoltak, a zenekar a tér szélén csatlakozott a menethez.

A célhoz érve a vőfély beköszöntötte a menyasszonyt. Az örömszülők az ajtóban álltak, s itt a menyasszony és a vőlegény kezet csókolt nekik. A vőfély három lassú csárdást füjatott a zenével, azt tudakolva, hogy „nem sánta-e a menyasszony?” Ezekre csak a vőlegény táncolt a menyasszonnyal. Ennek végeztével a vőfély „végigvizitálta” a násznépet, hogy nem sánta-e közöttük is valaki, s ilyenkor a zenére általános tánc volt.

Tanyai lakodalmakon égő gyertyákkal mentek az érkező menet elé (sokszor 200 méternyire is) és az új pár előtt csattogó papucsú öregasszonyok táncoltak befelé a házig.

Nagy lakodalmaknál sátrat állítottak az udvaron (a vendéglőstől bérelték), s ha hideg volt, két kályhát is égettek benne. Volt úgy is, hogy a kocsmát bérelték ki. A lakodalmi vacsoráig tánc volt, amelyre a nők - a menyasszony kivételével - átöltözködtek táncoló, rövidebb ruhába.

73