Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
A fiilöpszállási régi lakodalom* A fiilöpszállási fiatalság ismerkedési alkalmai közül kiemelhető a labdázás, a fosztó, a patkaporos bál és a hatóságilag engedélyezett bálok. A lányok és legények közös „labdázása” minden vasárnap folyt a füves tereken. A futballabda nagyságú bőrlabda szőrrel volt kitömve és eggyel-eggyel 10-20 fiatalból álló csoport játszott. A legény kiáltott: - Hujj-juj-juj, Teruska! és a magasba dobta a lány felé. A lány, vagy helyette egy másik elkapta és visszadobta: — Hujj-juj-juj, Pisti! A lánynak dobott labdát legény is elkaphatta, s ha összefutottak, meg is csókolta a lányt. „Fosztó” itt-ott, a gazdáknál volt, énekkel és citerával, olykor cigány is akadt („egy szár cséves füzérért”). Néha bort is kínáltak a fiatalságnak. Jelentős ismerkedési helye volt a fiatalságnak a „patkaporos bál”. Az adatközlő Horváthné szerint már az ő kislány korában is régi szokásnak ismerték. Magánlakásban tartották, ahol 20-25 fiatal citeraszó mellett együttes énekkel és tánccal szórakozott. Sokszor bor nélkül voltak, de néha „összeadtak egy vödör borra”. Első alkalommal az anyjával vagy a nagyobb testvérével ment a lány "patka- poros"-ra, de ha már összeismerkedett az udvarlójával, az anyja hagyta együtt menni vele. A hatóság által engedélyezett bálok különféle jellegűek voltak. Ősz felé vendégfogadóban rendezték az öregebb legények a „lánynéző-bál”-at, a bevonuló újoncok októberben a „regrutabál”-at. Ugyancsak októberben tartották a „szüreti bál”-at, amelynek „gatyásbál” vagy „árvalányhajas bál” elnevezése is volt, ezen mindenki népviseletben jelent meg. A „béresbál”-at szilveszterkor tartották, ugyanis a Szilveszter és Újév napja szabadsága volt a béresnépnek. A legények 16 éves korban kezdtek udvarolni és a lányos szülők is természetesnek vették, ha a 15-16 éves lányuknak udvarlója akadt. Nem szerették azonban, ha a legény csak a „saragját” (kisajtót) zörgette és így hívta ki a lányt. Bálba is a legény vitte el a lányt, s csak ha nem volt udvarlója, akkor ment vele az anyja. A 25 évet elért lányra azt mondták, hogy „levesbe való” 30 éves koron túl kezdődött az „öreg legény”. Aki a lányt bálba vitte, hajnalban haza is kísérte. Általában „nem voltak vírengzők” a legények; ha irigykedtek is egymásra, bicskázásra ritkán került sor bent a bálteremben vagy kívül az ajtón. Ha a legény „kérni akarta a lányt”, előbb idősebb ismerős asszonyt küldött kipuhatolni, hogy adnák-e a szülők. Kedvező esetben aztán násznagyot küldött, akit nemcsak a rokonságból választott, hanem idegenek közül is (pl.: szomszéd vagy gazda stb.). Ha kérésnél a lány kezet fogott a násznaggyal, akkor az „vitte a kezet”, s a legényes háznál jelképesen kezet fogott a vőlegénnyel is. Ez már jegyességet jelentett. * Adatközlő: Horváth Benjáminná Horogszegi Ilona (74 éves) volt baromfiárus, Fülöpszállás. Lejegyző Szomjas-Schiffert György. Fülöpszállás, 1954. december 20. 30
