Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)

Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban

a vőlegény és menyasszony haladt, mögöttük a koszorús párok, aztán a násznép, amelyet a násznagy zárt be, végül a muzsika.

Mindkét lakodalmas ház ebédet adott, de az igazi lakoma a vacsora volt. Az időt addig tánc és mulatozás töltötte ki. Nagy, udvaron folyó lakodalmakról is tudnak, amelyek sátor alatt, fűtéssel folytak.

Vacsorára a tánchelyet asztalokkal, padokkal rakták be. A vőfély fehér kötényben adogatta az ételeket és minden fogást beköszöntött.

Tyúkhúsleves volt „lúdgégé”-vel, majd leveshús paradicsommártással. Ezt követte a pörkölt, amelyet gulyásember főzött szabadtüzön. Uborka volt hozzá savanyúságnak. Itt következett a kása: tejberizs édesen, fahéjosan, „cúkor”-ral.

A kásánál bekötött kezű asszonyt hozott be a vőfély, rigmusban előadta, hogy a kásafőzésben leégette a kezét és pénzt kért a gyógykezelés céljára. Az asszony másik kezében fakanál volt, ebbe gyűjtötte a kapott pénzt, amely a szakácsnőké lett.

A soron következő baromfipecsenye különös becsben állott, tejeskalács volt hozzá. A tésztafélék közt elmaradhatatlan volt a „túrús lepény” (csak sósán). Sárga, egyszerű édes-sütemények is voltak, majd dió, alma és aggatott szőlő.

Az egész vacsora alatt állandóan kínálgatták a bort, s ha a vőfély nem beszélt, szólt a zene.

Éjfél előtt „maskarák jártak”: a hívatlanok, akik bekormozott képpel, álarccal, cigányos rongyokban jöttek, karjukon kosárral (nők is voltak közöttük, férfiaknak öltözve). Bekéredzkedtek, s miután a vőfély beköszönti őket, „figuráznak” (groteszk tánc) és táncolnak a menyasszonnyal. A „nyoszolyós-lányok” kacsa-, libacombokat dobáltak a kosarukba, s a maskarások ezzel elmentek.

Éjféltájban volt a menyasszonytánc. A vőfély árulta a menyasszonyt, s a násznagyok előtt levő tányérban került a vételár. Ez a menyasszonyé lett. A vőlegényt nem árulták.

A menyasszonytánc után volt a kontyolás, majd az új menyecske elvegyült az általános táncba. A mulatozás reggelig tartott (bár hosszú lakodalmakról is tudnak), s az időnként elfáradó vendégeket játékokkal is szórakoztatták. A reggeli szétmenéskor a legények egy része tyúkverőbe ment: házról-házra jártak, s mindenütt megvendégelték őket. A lakodalom után (napok múlva) „kállátó”-t is tartottak.

29