Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
4. Csősz Zsigmond és Berta Teréz esküvője. Szabadszállás, 1941. The wedding of Zsigmondi Csősz and Teréz Berta. Szabadszállás, 1941. A lakodalmat megelőző napokban az asszonyok eljártak a lakodalmas házhoz „lúdgégét” csinálni a lakodalmas leves céljára. Ezt a tésztát tamburahúrozás formájú kézi alkalmatossággal készítették. Ennek is volt nótája, de az adatközlő már elfelejtette. A vőlegény az esküvő előtt való nap estéjén elment a menyasszonyos házhoz és a szülőknek megköszönte a lány felnevelését, majd otthon legénybúcsút tartott, amelyen megvendégelte legénybarátait. Ilyenkor muzsika is volt. Ugyancsak az esküvőt megelőző estén vitték el ajándékaikat a meghívottak. Illő volt egy pár tyúkot adni a lakodalmas háznak és hozzá még konyhafelszerelési tárgyakat: lábasfélét, miegymást. Az esküvők déltájt voltak. Ilyenkor mindkét ház násznépe külön menetben indult a templomba. Elöl ment a vőfély, kezében literes borosüveggel, amelynek nyakán kulcsos kalács volt - ezt a papnak vitték. Mögötte ment a menyasszony két berlinerkendős „nyoszojós-lánya” között, azután a násznép seregesen és leghátul a násznagy, aki mögött magyar fúvós banda muzsikált. A menet nagy dalolással, hujjongatással vonult. A menyasszony sötétes színű ünneplőben volt régen, a fején fátyoltalan koszorúval. 1898 körül jelent meg az első fehérruhás menyasszony, a hosszú fátyol is azóta jött divatba. A templomnál a kulcsos kalácsot és a bort leadták a papnak, majd az esketés és a hivataloskodás után a násznép újból kétfelé vált. A menyasszony és a nyoszo- lyós lányok mind a vőlegényes menethez csatlakoztak. A vőfély mögött most már 28
