Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
Az új pár összeadása után a két násznép még a templomban elbúcsúzott egymástól. A menyasszony és két koszorús párja a vőlegény menetéhez csatlakozott. A két nép külön menetben tért vissza a lakodalmas házhoz. Gyakran előfordult, hogy a legénység szalmakötéllel elkötötte az utat a menet előtt, főleg, ha tanyára indult ki a kocsisor. Úgy kellett elszakítani a vőfélynek, vagy a lovakat nekihajtották. A vőlegényes háznál a vőfély beköszöntötte az érkező új párt és násznépet. A gangon egy vödör vizet tettek a menyasszony elé, ha fölrúgta jó menyecske lesz. A kezébe söprűt nyomtak a szakácsnők, azzal egyet-kettőt söpörnie kellett a konyhaajtóban. Beljebb a szülők fogadták az új menyüket. A menyasszony megköszönte nekik, hogy jó férjet neveltek a számára. A lakás ki volt rakodva és tele volt asztalokkal és padokkal. Elhelyezkedtek az étkezéshez. A szoba sarkában ült a násznagy, háttal az ablaknak. Vele szemben koszorúslány, koszorúslegény, vőlegény, menyasszony, koszorúslány, koszorúslegény. A többiek vegyesen az asztalok mellett. A vőfély ingben és kötényben végzte feladatát. Hozta a levest, rigmust mondott és tette a násznagy elé. Ha ebéd volt, itt mondta el az ételköszöntőket, este a vacsoránál már nem. Ételrend: Húsleves „cifra-tésztával”, főtt hús tormával vagy paradicsommártással, „tőtött káposzta ódalas végével”, dagadóval. Folytatódott a pörkölttel, amit a lakodalom napján az udvaron bográcsban főzött egy pásztorember birka- vagy marhahúsból. Ehhez karikára sült „kúcsos kalácsot”, vagy üres kis tejes buktát adtak. Ezután „rizskása-kók” következett, amelynek torta formája volt és cukros a teteje, úgy vagdalták szét az asztalon. Kásapénzszedés nem volt szokásban. A „rizskása-kók” után baromfi sültet kínáltak, s a kakas fejét a násznagy elé tette a vőfély. Befőttet és savanyúságot adtak hozzá. Az emeletes „pörkölt tortá”-val fejeződött be az étkezés, amelyet szalvétába takartak, s a násznagyhoz vágták. Összetörték és abból kínáltak. Az étkezés alatt megtréfálták az új párt őrző koszorúsokat, a menyasszony és vőlegény közé rongybabát vagy tojást csempésztek a padjuk alá, hogy mulattassák a násznépet: - „Jaj, mögtojt a mönyasszony!” Éjfélkor a menyasszonyos háztól áthozták a szakácsnők az ajándékokat és kiosztották, hogy mindenki lássa: ki mit adott. Ezután jött a menyasszonytánc. Az asztalra tányért tettek (nem a násznagy elé!), s a vőfély árulta a portékát: - „Egy, kettő, három, eladó a menyasszony!” Ki-ki pénzt dobott a tányérba és táncolhatott a menyasszonnyal. Legvégül a vőlegény fizetett és táncolt, majd a násznagy a tányéron levő pénzt a menyasszony kötőjébe szórta: - „Gyűjtöttünk bőcsőmad- zagra valót, szaporoggyatok, mint a házinyulak!” A menyasszony kivitte a pénzt, ott kint a koszorúslánya hátrakötötte a fejét (újabban babos kendővel), a menyasszony átöltözködött és a vőlegénnyel együtt a menyasszonyos házhoz ment, s ott mulattak reggelig. 25
