Szomjas-Schiffert György: Régi lakodalmak a Duna-Tisza közén - Thorma János Múzeum könyvei 23. (Budapest-Kiskunhalas, 2006)
Régi lakodalmak a Felső-Kiskunságban
(rámutat valakire) Idővel a legjobbízű falat! (Másikra mutat:) Ez is köhög-böhög, ennek is kellene valami, Ju-p...-bözög, de ezt még nagyon keveselli, Három szamáréval megfogom sasolni. Eggy, aki mindennél legtöbbet érő volt, Egy nagy füstös seggű öreg cigányasszonyt nem egyébnek hagyta Tudom, kedves komám, hogy örömmel kapsz rajta, Mert ha megdolgozod kedvedre egészen, A lócseréléshez jó szerencséd lészen. (Újabbra mutat:) Mint ásít a szája! Látom, ez is a jusst mily nehezen várja! Épen a boldogult egy városba hogy bement, Egy háztól ellopott egy peremes ködment. Ezt hagyta hát neked, de nem nyughacc ettől, Mert közel van benne vagy két mérő tetű. (A vőlegényhez:) Vőlegényünkre is hagyott egy lepényszélű bocskort, Akiben szegény életében csoszrogott. Ezt hagyta hát neked, gyönyörködhetcc benne, Hogyha házasodol, jó lösz neköd jegybe. (A menyasszonyhoz:) Menyasszonyunknak is kellene valami, Mindjárt megmondom, csak tessék meghallgatni. Maratt éré is es sömörös ködmen, Kivel a sántákat, vakokat majd elijesztötte. Vagyon benne tetű, vagyon benne balha, Kit szegény menyasszony ki nem veszthet soha, Majd nyihelődzhetik, majd lesz vele dolga. Testamentom szerint egy rihes szamarat, Mingyárt kinevezem, hogy ez kire marad. (komának, szomszédnak, jó barátainak:) Jó gongyát viseljék a hátulsó részinek, Mert jó lessz az asszonynak majd komacsészének!
