Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Andáné Vastag Andrea

son és hazai nagyvárosokban. Voltunk Hollandiában, Németországban. Hívtak bennünket Olaszországba és Erdélybe is. Mivel többgyermekes szülők is vannak közöttünk, előfordul, hogy családi okok miatt nemet kell mondanunk felkérésekre. Amit tudunk, azt viszont megtesszük. Folyamatosan bővül a repertoárunk, és egyre komolyabb feladatokat oldunk meg.

— Nevezetesen?

— Olyan jóleső érzés és nagy élmény volt, amikor megtanultuk Kodály Zoltán Szép könyörgését. Külön örömet jelentett, hogy jól sikerült interpretálni, annak ellenére, hogy nem mindenki fogadja szívesen a műveit, hiszen még mindig modernnek hatnak zeneszerzői megoldásai. Minden korszakból próbálunk választani egyházi és világi műveket egyaránt. Jazzt is énekelünk, bár a szövegével meg kell küzdenünk. Nekünk szinte hottentotta ez a hangszerutánzó nyelv, de élvezettel fordulunk felé.

— A baptista templomban tartott tavaly év végi koncert bizonyította, hogy a Kiskunhalasi Városi Vegyes Kar és a Lorántffy Zsuzsanna Kamarakórus jól tud együtt dolgozni.

— Én is így éreztem. Meg tudtuk beszélni a feladatokat, és a közös próbát is megoldottuk. Mivel két különböző beállítottságú kórusról van szó, az is megnyugtató volt számomra, hogy jól kiegészítettük egymást.

— Sőt: átjárás is volt a kórusok között.

— Igen, négy tagunk mindkét közösségbe jár. Nálunk a fél 6-tól 7-ig tartó hétfőnként! próbából háromnegyed óra beszélgetés szokott lenni. Sokszor magam is csodálkozom, hogy tudunk ilyen ügyesek lenni egy próba mellett, mert nem lenne törvényszerű. Nem vagyunk eléggé fegyelmezettek. Bohém csapat a miénk, de úgy érzem, hogy akik komolyan akarnak dolgozni, azok is el tudják viselni a humoros és kicsit rapszodikusabb kórustársainkat is.

— A bohémság és a tanulás a középiskolásoknak is osztályrésze. Mit tart fontosnak átadni az ifjúság számára? Akár a zene területén, akár a mindennapi életre vonatkozóan.

— Azt, amit a heti egy óra megenged. Van szerencsém négy éven keresztül gimnazista korú gyerekeket tanítani. Ez kivételes dolog, a többi középiskolában ugyanis csak két évig tart az énekoktatás. A Szilády egyházi intézmény, ahol az egyházi zene tanítása hangsúlyozott fontosságú. Az államilag elrendelt feladatokat nem is tudnánk másképp megoldani, csak négyéves oktatással. így is kevés a heti egy óra. Kodály elképzelése, miszerint tudjanak szolmizálni a diákok, általános iskolai előképzettség nélkül megvalósíthatatlan. A gimnáziumban ábécés hangokkal foglalkozom súlyozottan, arra gondolva, hogyha hangszert fognak a gyerekek a kezükbe, akkor hasznát veszik majd ennek a tudásnak. A zenetörténet is kihagyhatatlan. Hozzátartozik az általános műveltséghez, bővíti és színesíti a történelmi és az irodalmi ismereteket. Ezek a fontosak és a sok-sok éneklés. Talán ennek is köszönhető, hogy a diákok énekkarba járnak, így a tanítványaimból álló Vox Iuventutis Kamarakórussal gyakran koncertezhetünk. Jártunk már Erdélyben, Lengyelországban, Szabadkán és magyarországi nagyvárosokban. Napjainkban az elméleti és gyakorlati tudás átadásán túl a nevelést tartom a leginkább fontosnak. Ha az erkölcsi irányelveket nem próbálnám meg a gyerekek sajátjává tenni, akkor nem tudnék nyugodtan aludni. Még ilyen alapokkal is annyira könnyű elveszni mostanság. Úgy gondolom, bármit teszek is, ha a diákoknál sikerrel járok, az a szerencsének vagy Istennek köszönhető, mert olyan sok a csábító ellenhatás a mai világban.

— Hobbijai szintén a művészetekkel kapcsolatosak. Mikor marad ideje szabadidős tevékenységekre?

— Mostanában nem nagyon fordítok időt a hobbijaimra. Volt idő, amikor kézimunkáztam, rajzolgattam. Az olvasás, ami máig megmaradt, de most már inkább a szakirodalomra fordítok több időt. A szépirodalmi művek közül elsősorban azokra figyelek fel, melyek megdöbbentően újat tudnak nyújtani nekem. Rendszeresen mozizunk a családdal. A mai alkotások között sok olyan van, ami pozitív töltést adhat. Ha a filmek témája közös nevező lehet köztem és a tanítványok közötti munkában is, az plusz örömet szerez, és még pihente- tőbb kikapcsolódást nyújt. Nincs másra idő, sajnos. Ezen túl már csak a kertészkedés jöhet. Az jó...

Pál László

9