Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Nagy Zoltán
— Érdekes, azt kevesen tudják, hogy egy ideig párhuzamosan ment a két zenekar. És ennek komoly hasznát is vettem egyszer... — Arra gondolsz hogy amikor egy Ozjrisz buliban, a mohban elment az áram, Nagy Zoltán egy s%ál gitárral szórakoztatta a közönséget. — Igen, erre gondoltam, annak idején meg is jelent ez az újságban. — Nekem annak idején ez óriási meglepetés volt, de nem csak én voltam eggel így. Ezt a fajta Nagy Zolit nem igazán ismerte senki sem. — Valamit csinálni kellett, kínos egy rock koncerten a csend. Nem sokat gondolkodtam, úgy tűnik így évek múltán is, hogy jól tettem. — A korábbiakhoz képest nagyon régóta vagy a Eyrában. — Tudod, nem én irányítok. Csorvási Zoli nagyon hatékonyan működteti ezt a zenekart. Mindenki tudja a dolgát, rengeteget kell gyakorolni. Jucus csodás torok, Csorvási zenéket ír, én pedig játszom. Úgy tűnik, ez lehet a siker receptje. Soha életemben nem gyakoroltam ennyit, és lestem a nagyokat. — Ejjelente Nagy Zoli otthon, mondjuk, a nagy gitárosok videóit lesi? — így van. A G3 koncertje, amelyiken a Steve Vai, Yngwie Malmsteen és Joe Satriani gitározik, az a kedvencem. Fantasztikus anyag, millió dolgot lehet róla tanulni, én pedig nem tartom szégyennek, ha jobbtól elles valamit az ember. — Csak a Eyra van? — Három éve van egy másik zenekarom, illetve egy másik zenésszel összeálltunk. Rendezvényeken, bálokon játszunk, családi összejövetelekre hívnak minket. Van egy törzshelyünk, ahol rendszeresen játszunk, általában hajnalig tart a buli. — Eagjzenész lettél? — Ez nem ilyen egyszerű. Ebben is lehet igényest játszani. Magammal szemben és a társammal szemben is maximalista vagyok. Nem tűröm, ha a billentyűs rész vagy éppen az egész zene discről megy. Amit tudunk, azt élőben csináljuk. Persze, kérnek észbontó dolgokat tőlünk, de azt is igényesen oldjuk meg. — Milyen a magánéletben Nagy Zoltán? — Sok vadhajtás eltűnt rólam az elmúlt években. Nyolc évvel ezelőtt még érettségim sem volt, közben olyan közegben mozogtam, ahol Sebőkjuci, Csorvási Zoli, Király Gabi, vagy éppen Hatvani Zoli mozgott. Szégyelltem, hogy még érettségim sincs. Levizsgáztam, most pedig a főiskolán leszek utolsó éves. Korábbi végzettségemet tekintve felnőtt ápoló voltam, azt, hogy eddig eljutottam, magamnak köszönhetem. Saját erőből csináltam végig, most szociális munkatársként hajléktalanokkal foglalkozom. — Minek köszönhető ez a fordulat? — Rájöttem, hogy nem lehet sokáig jópo- fizni. Aztán az is eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, ha már nincs zene és nem lesz zenekar? Ez elég volt ahhoz, hogy gyorsan a tanulás mellett döntsék. — Nős vagy, talán ezt is kevesen tudják. Eehet tudni valamit a feleségedről? — Gálik Eszternek hívják. O mindenben támogat. Még az Oziriszes koromban ismertem meg, ő talált rám. Teljesen magam alatt voltam egyszer, amikor megcsörrent a telefon a munkahelyemen. Eszti volt a hívó, azóta vagyunk együtt... Jáger Eevente 85
