Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Maruzsenszki Endre

eladniuk a házat, nekik egyik pillanatról a másikra kellett beilleszkedni az új környezetbe. Nem volt egyszerű. Öcsém verseket írt akkoriban, életér­zését nagyon jól kifejezik azok a költemények. — Könnyebben ment a beilleszkedés zenei téren? — Ügy mondanám: érdekesebben és vidá­mabban. Nekem volt kint egy zenekarom, a For- gatós. Tagjaival négy-öt évet biztosan eltöltöttünk együtt. Volt egy helybeli bőgősünk és egy szom­szédfalubeli brácsásunk. Tánccsoportokat kísér­tünk, mert annyira azért még nem nőttük ki magunkat, hogy önállósodva koncertezni járjunk. Költözésünk idején már elég ritkán lépett fel az együttesünk. — Hogyan lett a Forgatásból Ördöngös zenekar? — Elsős gimnazistaként meghívást kap­tam egy hollandiai kirándulásra. Al-dunai székely fiatalok kérték, hogy — mint Forgatós zenekar — kísérjük őket. Amikor visszajöttem, meséltem a vendégszereplésünkről a halasi osztálytársaimnak. Elmondtam, milyen jól éreztem magam, és még pénzt is kerestem. Ketten erre komolyabban érdeklődve felemelték a fejüket. Egyikük, Horváth István a brácsásunk, a másik, Szabadi Tamás a bőgősünk lett, az öcsém pedig „adott” volt. így alakítottuk meg az Ördöngös zenekart. Előbb iskolai ünnepségeken léptünk fel, azután városi, megyei, országos és határainkon túli rendezvé­nyeken is. — Időközben tagcserére is sor került? — Igen, István és Tamás jogi diplomát sze­reztek. Most már eléggé zsúfolt a napi programjuk, tehát nem tudnak teljes erőbedobással a zenéléssel foglalkozni. Sajnáltam a kiválásukat, de egy idő után sikerült szintén nagyon jó muzsikusokra találnom. A bőgősünk, Prihoda István Szegeden lakik, és Pesten jár egyetemre. Rácz András, Bendegúz, a brácsásunk székesfehérvári. A leg­újabb tagunk, Ölveczky Tamás fúvós. Klarinéton, tárogatón és szaxofonon is játszik. Komáromi származású, de Kalocsán él. Egymáshoz viszonylag távoli városokban él­tek. Hogyan lehet így összeegyeztetni a próbákat, fellépéseket? Nem olyan nehéz ez. Egy időben - amíg az emberek összeszoknak — nagyon sokat kell együtt muzsikálni. Előfordult, hogy egész hét­végén zenéltünk. Amikor már felmenő ágban van az együttes, és egyre több a felkérés, nem kell annyit gyakorolni. — Hol lehet találkozni a zenészutánpótlással? — Népzenei találkozókon, táncházakban. A zenészek külön „fajba” tartoznak. Összeve­rődünk különböző helyeken, és mulatunk. Van, aki zenél, és van, aki az asztalon táncol. A Bendegúz például egy tóparti bulin nézegette a hangsze­reinket. Előbb furcsálltám, hogy miért okoskodik annyit. Azután kiderült, hogy szakmabeli, brácsás. Elbeszélgettünk, címet cseréltünk, és egyszer csak zenekari tag lett. Ö olyan beállítottságú ember, mint mi. Nem számít neki, hogy hol alszunk, mit eszünk, mi lesz holnap. Ha elutazunk valahová, a zenélésből általában meg szoktunk élni. — Miből áll az Ördöngös zenekar repertoárja? — Mi ezt úgy mondjuk, hogy vonós ma­gyar népzenét, kávéházi és igényes lakodalmas muzsikát is játszunk. Ez mára kibővült annyival, 77 Fotó: Tóth B. László

Next

/
Thumbnails
Contents