Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Körmendy László
Foto: Toth B. László — Tényleg ilyen e% a pálya? Most már, hogy jó három évtizede állsz a műtőasztal mellett, biztosan füledbe csengenek az idősebb Körmendy doktor szavai. — Igen, és azt kell mondanom, hogy tökéletesen igaza lett édesapámnak. Amit akkor, 1966 karácsonyán nekem mondott, tökéletesen bejött. — Rögtön, elsőre sikerült a felvételi? — Nem, csak negyedszerre vettek fel. Három évig dolgoztam. — Gondolom, az egészségügyben.. — Nemcsak ott. Például a kalocsai porcelánüzem egyik alapítója voltam, mint betanított porcelánfestő munkás. Hetvenen dolgoztunk a vállalatnál, és csak ketten voltunk férfiak. — Mikor felvettek az egyetemre, rögtön eldöntötted, hogy az orvostudomány melyik ágában szeretnél majd bizonyítani? — Mindenáron manuális szakmát akartam, valamilyen sebészeti ágat. Harmadévtől a fül-orr-gégészet felé orientálódtam. Egy akkori hiányszakmára találtam rá szerencsésen. — Édesapád... — ... Többek között szülész-nőgyógyász volt. — Az egy jól fizető szakma. Te miért nem ezt választottad? — Apám sohasem fogadott el semmit, mégis felnevelt négy gyereket. A szülészet, nőgyógyászat pedig nem igazán vonzott. — jól döntöttél annak idején? — Azt hiszem, igen. Ha újra kéne választanom, ugyanezt tenném. Csak nem biztos, hogy pont itt... — Az itt azj jelenti, határon túl? Tényleg volt-e lehetőséged külföldi munkára? — Többször is. A feleségem, Takács Katalin reumatológus, én gégész vagyok, ez ideális lett volna nyugaton, persze, akkor szívet kellett volna cserélnünk. Kimehettünk volna hivatalosan az afrikai országok valamelyikébe, de éppen megbetegedtem, úgyhogy az nem jött össze. Egzisztenciális szempontból nem lett volna hátrányos. — Hogyan jött képbe a művészet? Azt már tudjuk, hogy orosz tankokat rajzoltál gyermekkorodban. — Életem során rajzoltam, festettem, szobrászkodtam, néptáncoltam, a kalocsai járás66
